Szomorú feladatunknak teszünk eleget, amikor az olvasóinkkal is megosztjuk Szabó-Jilek Iván okl. gépészmérnök, színházi technológus, szcenikus kollégánk tragikus hirtelenségű halálának hírét.
Egy olyan pályatársat, mentort, szakmai bölcset vesztettünk el, aki a hazai szcenikai közösség egyik alappá erősödött, a nemzetközi közösségben is jegyzett oszlopa volt. Támaszkodhattunk rá és terhelhettük, mert lehetett rá támaszkodni és választott hivatásáért számtalan terhet vállalt. Bár a népbölcselet kimondja; a kövek is meghalnak egyszer – Iván kortalannak és olyannak tűnt, mint aki forrásai kiapadhatatlanok. Doyen kora és státusza ellenére élete utolsó percéig kezdeményezően alkotott; szakértett, szervezett, írt, kiadott és szerkesztett. Hatalmas műveltséggel, tájékozottsággal, végtelennek tűnő energiával és határozottsággal. Pályájának, munkásságának megrendítő szimbólumaként utolsó estéjén az általa alapított szakmai folyóirat legutóbbi lapszámának nyomdába adásáról intézkedett.
Szabó-Jilek Iván életének 83. évében bekövetkezett halálával egy rendkívül gazdag szakmai életút ért váratlanul véget. Pályája kezdetét a Budapesti Műszaki Egyetemen Tolnay Pál Színháztechnika című fakultatív tantárgyának hallgatásától jegyezte. A KÖZTI Színháztechnikai Szakosztályán 17 évig technológiai tervezőként és konzulensként dolgozott. Mintegy 19 színházi rekonstrukció és 35 művelődési központ technológiai szaktervezője volt. A szakterület műszaki fejlesztése érdekében a KOMBER Színháztechnikai Szakosztály vezetőjeként szakkönyvtárat és információs központot létesített. Ekkor fényképezte a gyűjtemény számára a budapesti Operaház Asphaleia színpadgépezetét, majd az Opera rekonstrukciója során annak kibontását. A Színházak Központi Műtermei igazgatójaként új, korszerű díszletgyártó bázist hozott létre. Produkciós igazgatóként a Szerencsejáték Zrt. televíziós játékműsorainak létrehozása, a műsorokhoz épített Fortuna stúdiókomplexum tervezésének irányítása volt a feladata. Nyugdíjba vonulását követően színháztechnikai tervezőként, szakértőként dolgozott. Színházépítészetről, színpadvilágításról rendszeresen tartott előadásokat a Mérnök Továbbképző Intézetben, illetve a Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékén.
A hazai színházi életet szolgáló műszaki közösségért elsőként a MTESz-OPAKFI Színháztechnikai Szakosztályának alapítójaként, titkáraként majd a Színháztechnikai Fórum főszerkesztőjeként vállalt nagyobb feladatot. Részt vett a szakma nemzetközi szervezetének (OISTAT) 1968-as alapításában, amely keretében a Publikáció- és Információcsere Bizottság elnöke 13 éven keresztül. A Magyar SzínházTechnikai Szövetség alapító tagja, éveken át ügyvezető titkára. A Szövetség SZÍNPAD – Előadóművészetek technikája szaklapjának alapítója és főszerkesztője.
Az emberi lét másik dimenziójából most régi tanárai és megannyi, régi, legendás pályatársa elszólította, mi pedig, akik itt maradtunk, egy valódi közösségformáló barátunktól kell búcsúznunk. De tudjuk, Szabó-Jilek Iván addig él, amíg az utolsó ember, aki emlékszik rá. Hálás közösségünk nem felejti, nem felejtheti mindazt a rengeteg áldozatot, amelyet évtizedeken keresztül a magyar színháztechnikai-szcenikai szakmai közösség fejlődéséért, nemzetközi vérkeringésbe kapcsolásáért és az ismeretterjesztésért vállalt.
Szabó-Jilek Ivánt a Magyar SzínházTechnikai Szövetség a saját halottjának tekinti, emlékét a Magyar Mérnök Kamara Akusztikai Tagozata és Elektrotechnikai Tagozata is tisztelettel megőrzi.
| Borsiné Arató Éva elnök MMK Akusztikai Tagozat |
Lakatos Gergely elnök Magyar SzínházTechnikai Szövetség |
Sárosi Csanád elnök MMK Elektrotechnikai Tagozat |
e-villamos
Szóljon hozzá