Kedves Kollégák! Bizonyára tudjátok, hogy a korábbi ciklus építési törvénye alapján a kamaráknak új tervtartalmi szabályzatokat kell alkotniuk, amelyek persze nem mondhatnak ellent egymásnak.
Kedves Kollégák! Bizonyára tudjátok, hogy a korábbi ciklus építési törvénye alapján a kamaráknak új tervtartalmi szabályzatokat kell alkotniuk, amelyek persze nem mondhatnak ellent egymásnak. A Magyar Építész Kamara már elkészítette a sajátját. Mi, a Magyar Mérnöki Kamara tagjai, még nem. A késlekedés több okból is ered, és bízom benne, hogy a munka javára fog válni az, hogy több időt szántunk rá. A saját épületvillamos területünk szabályait is érdemes lesz alaposan felülvizsgálni, de mielőtt elvesznénk a részletekben és a részletkérdésekben, érdemes hátrább lépni, és nagyobb távolságból ránézni a szabályzat céljára, összefüggéseire.
Látszik, hogy a Mérnök Kamarai szabályzatnak továbbra is több elkülönülő részből kell majd állnia. Nagy különbség van a magasépítési szakmai területek és a többi, „más”, nem is feltétlenül az építési törvény hatálya alatt működő terület között. További dilemma, hogy a Szabályzatban mennyire merünk, majd kilépni a jelenlegi jogszabályi keretek közül. Nyilván jogszabállyal ellentétes tervtartalmi szabályzat nem léphet érvénybe, de a szabályzat formálása kapcsán felmerülő jogszabályok módosítása nem lehetetlen. Ezt figyelembe véve, az alábbi gondolatok mentén szükségesnek tartjuk a magasépítési fejezet átgondolását.
Minden szabályozott tervfajtához tervezői jogosultságot kell rendelni. Jelenleg az a furcsa jogszabályi helyzet, hogy a vonatkozó jogszabály (magasépítésben) csak az engedélyezési, a kiviteli és a megvalósulási tervhez rendel kötelező jogosultságot. Ezen ebben a formában biztosan változtatni kell. Minden egymásra épülő tervfázishoz kell jogosultság és talán pont a megvalósulási terv, amihez nem feltétlenül. (Ne felejtsük, hogy korábban általános volt a kiviteli tervek „felülpecsételése „D tervnek”.)
A szabályzat által definiált tervfajták kapcsán érdemes lenne elgondolkodnunk, a „körülvevő” nemzetközi gyakorlaton, hogy „mások” hogyan is csinálják. Érdemes lenne a német HOAI, vagy éppen az angol RIBA hasonló szabályzatát átgondolva, azokra hasonlító módosításokat bevezetni. Mindjárt adódik, hogy amíg a HOAI és a RIBA is „csak” 5 tervfajtát határoz meg, miért kellene nekünk 6-ot? A koncepció-, vázlat-, jóváhagyási-, engedélyezési-, tender- és kiviteli tervek közül mit lehet „eldobni”, hogy a magasépítés egyre inkább nemzetközivé váló munkakörnyezetét ismerősebbé tegyük a külföldiek számára? Ennek ott is hasznát tudnánk venni, ahol a nemzetközi befektető (adott esetben gyárépítő) máshol már megépített gyár terveit szeretné honosítani. Nagyon fontosnak tartom, hogy az új tervtartalmi szabályzatunk egyben választ adjon a tervhonosítási kérdésekre is.
Hasonlóan a beruházási terv/tervezési program kapcsán eldöntendő, hogy egyáltalán tervfázisnak tekinthető-e, ha sok esetben ez alapján történik a tervező kiválasztása?
Szorosan ide tartozik, hogy újra értelmeznünk kell az építési törvény hatálya alá tartozó tervezési feladatokat, valamint azok határait, hiszen ez az a rész, amelyre a jogosultságot előírhatjuk. Egy technológiát tartalmazó tervezési feladatban sokszor nehéz meghatározni, hogy hol „végződik” az épület, és hol „kezdődik” az épülettől „független” gyártósor vagy berendezés.
Az egyes tervfázisokhoz rendelt épületvillamos tervtartalom jelenleg jelentősen eltér a külföldi szabályzatoktól. A magyar gyakorlatban az engedélyezési tervig gyakorlatilag nem készül rajzos anyag (épületvillamos fejezetben!). Ez a külföldi rendszerekben nagyon nincs így… További különbség, hogy a magyar kiviteli terv sok tekintetben lényegesen „részletgazdagabb”, mint pl. a HOAI hasonló fázisa. Nyilván ezeket a változtatásokat csak az összes szakággal közösen, koherensen lehet megvalósítani, hogy minden tervfázisban minden szaktervező számára rendelkezésre álljon a tervezéshez szükséges összes adat. A koherencia kapcsán még egy fontos szerepkör kidolgozása látszik majd célszerűnek: Mi is a feladata a generáltervezőnek?
A generáltervező feladatai kapcsán az egyes szakági tervek közötti harmonizáció már most is szerepel az elvárások közt, de ezt nemcsak a tervre, mint végtermékre kellene értelmezni, hanem a tervezés teljes munkafázisaira, „ütemezésére” is. Milyen információk, döntések után (alapján) lehet elkezdeni egy szakági tervet, ahhoz, hogy az további iterációk nélkül elkészíthető legyen. A generál tervezői felelősségnek gondoljuk az alkalmazott szakági tervezésekhez szükséges jogosultságok meglétének ellenőrzését. (Sajnos egyes speciális szakágakban rendre előfordulnak ilyen jogosulatlan tervkészítések)
A fentiekből látható, hogy a konkrét szakterületi részletek kidolgozhatóságának elkezdéséhez elengedhetetlenül fontos a fent felvetett „generális” kérdések alapos és megnyugtató rendezése. A Tagozatunk elkötelezett ezek közös átbeszélésében, hogy ezek alapján jó, és a mindennapi életben jól alkalmazható rész-/szakterületi szabályokat (tervtartalmat) dolgozhassunk majd ki.
Amennyiben lenne számunkra észrevétele, akár a jelenlegi szabályzat alapján követendő vagy éppen elkerülendő példája, kérjük, írja meg nekünk.
Köszönettel:
Sárosi Csanád, a Magyar Mérnöki Kamara Elektrotechnikai Tagozatának elnöke
Szóljon hozzá