Szeptember 26-án az MMK Elektrotechnikai Tagozata elnökségének nyolc tagja, Kun Gábor elnök vezetésével rendkívül érdekes és tanulságos megbeszélést tartott a Magyar Szabványügyi Testület épületében, Pónyai György ügyvezető igazgatóval. Az eredményekről itt számolunk be.
A látogatás célja az volt, hogy a Tagozat tájékozódjon az MSZT munkarendjérõl, -módszerérõl, és tárgyaljon a szükséges szabványok mérnökökhöz való jutásának egyszerûsítésérõl, olcsóbbításáról, valamint képbe kerüljön a szabványok fordításának kérdésében.
Körséta
Pónyai ügyvezetõ úr elõször körbevezette a társaságot a Szabványügyi Testület új épületén. Érdekes adatot hallottunk séta közben: míg 1990-ben 400-an, addig 1995-ben már csak 140-en, ma pedig mindössze 78-an dolgoznak az MSZT-nél. A létszámcsökkenés (mely egyébként egyik indoka is volt a költözésnek) oka lehetett a modern, számítógépes technológiák elterjedése, de a pénzhiány, a szabványosítás háttérbe szorulása is.
A mai Szabványügyi Testületnél az energiaracionalizálás a fõcél: nincsenek készletek, azaz vége annak az idõszaknak, amikor több ezer kinyomtatott szabványpéldány várta gazdáját a raktárban porosodva. Ma vásárlásnál az azonnali, papíralapra vagy CD-re való készítés a jellemzõ, de a webáruház is a gyorsaságot és a költségtakarékosságot szolgálja. E téren lehet minimalizálni a veszteséget, a szabványok másolásánál nem; Pónyai úr szerint akár minden legálisan megvásárolt példányra tíz közforgalmú másolat is juthat adataik szerint.
A nyomdarészlegbõl az olvasóterembe vezetett utunk, amely, mint megtudtuk, felsõfokú tanulmányaikat végzõknek ingyenesen, dolgozóknak 670 Ft + áfa napidíjért biztosítja szolgáltatásait. E szolgáltatások pedig nem csekélyek: a kolléganõk pillanatok alatt megtalálják a keresett szabványokat, és például nagy nemzetközi szabványtárukra támaszkodva a párhuzamos külföldi szabványokat is gyorsan elõkerítik, tehát bonyolultabb munkáknál szinte pótolhatatlan segítséget nyújtanak.
Az elõadóteremben érdekes tényre derült fény: az elsõ szabványt Ybl Miklós alkotta a zsindelyek témájában.
A szabványalkotásban való részvételünk
Pónyai úr véleménye szerint e területen, azaz az európai szabványalkotásban mi, magyarok, rendkívül passzívak vagyunk, talán anyagi okok miatt. Az európai szabványosítóknak ugyan igényük lenne a magyar részvételre, de hazánkfiai ritkán jutnak el Brüsszelbe – fizikailag nem vagyunk jelen a bizottságokban; egy-egy írásos véleményezés, javaslat pedig nem ugyanaz, nincs megfelelõ súlya.
A másik negatívum, amikor viszont szabványba való tételeket jogszabályba foglal Magyarország (Pónyai úr példaként az OTSZ-t említette). Ennek az a veszélye, hogy gátolja a fejlõdést azzal, hogy megmerevíti és behatárolja a rendszert.
Szabványok és pénzügyek
Az egyik kulcskérdés: Hány szabványt tesznek közzé, fordítanak le évente, és miért pont azokat?
Tény, hogy minden EU-szabványt fél évben belül ki kell hirdetni a tagállamokban (ezzel párhuzamosan pedig visszavonni a régi, az újaknak ellentmondó szabványokat). Pónyai úr tájékoztatása szerint az MSZT minden évben elküldi az összes minisztériumnak az õ területükre vonatkozó EU-s szabványokat, és felteszi a kérdést: Melyiket fordítsuk le, azaz melyikre jut pénz? A válasz egy szám: idén az összes harmonizálandó szabvány 4%-ának fordítását rendelték meg az állami szervek. Ennyi pénzbõl évente 8000-9000 oldal fordítására telik. (Kis adalék: ma a 23.000 magyar szabványból mintegy 4500 a harmonizált.)
Egy 30-40 oldalas szabvány lefordítása – azaz a teljes folyamat, ami áll magából a fordításból, a javaslattételbõl, a tervezetbõl, a lektorálásból és a végsõ jóváhagyásból – kb. 10-11 napig tart, 100 ezer forint/nap díjjal, így 1 millió forintos összegrõl beszélünk. Abban az esetben, ha az adott szabvány nem kerül be az állam által meghatározott körbe, a szabvány lefordítására még egy esély mutatkozik: ha valaki – leginkább az adott területen dolgozó cég – megszponzorálja, munkával, fordítással, pénzzel. Ezen túl marad az MSZT részére a nemzetközi pályázatokon való részvétel – a hazaiakból, mint köztestület, ki vannak zárva.
Az MSZT és az MMK
Régi igény a kamarai tagok részérõl, hogy a szabványokhoz minél olcsóbban (ingyen) és minél egyszerûbben jussanak hozzá. Az MSZT és az MMK régóta, szinte a kamara megalapítástól fogva tárgyalásban vannak. Pónyai úr ismertette az MSZT javaslatát, ami a kamara asztalára került: 1. Meghatározni a szükséges szabványcsoportokat; 2. Az MMK döntse el, hogy milyen összeggel tud gazdálkodni a cél érdekében; 3. Az MSZT ezek tükrében meghatározza az általa biztosított kedvezményeket. Itt Pónyai úr példát is mondott: megegyezés esetén a jelenleg 50 ezer forintos online elõfizetést akár 10 ezer forintra is le tudnák vinni.
A tárgyalások sajnos megakadtak, az MSZT kezdeményezésére Pónyai úr még nem kapott választ.
Szóljon hozzá