Sok jel mutat arra, hogy a Földön melegedés zajlik, miközben a levegő szén-dioxid-tartalma növekszik. Bár kérdés lehet, hogy melyik az ok és melyik a következmény, az ENSZ és az EU klímapolitikája szerint az emberiség szén-dioxid-kibocsátása okozza a melegedést, miközben a sajtóban riasztó híreket olvashatunk a közeledő klímakatasztrófáról.
Legmagasabb politikai szinteken pedig egyre irreálisabb és egyre költségesebb célkitűzések látnak napvilágot a CO2-emisszió csökkentéséről és a megújuló energiák részarányának fokozásáról. Érdemes megvizsgálni, hogy mennyire lehetnek megalapozottak ezek az aggodalmak és mennyire lehetnek műszakilag megalapozottak a tervezett intézkedések.
Arrhenius Nobel-díjas svéd kémikus vetette fel még 1896-ban, hogy összefüggés van a Föld felszíni hőmérséklete és a levegő szén-dioxid-tartalma között. Ennek alapján feltételezte, hogy a szén-dioxid hatással lehet a bolygó hőmérsékletére. A szén-dioxid ugyanis képes elnyelni a felszíni hőmérsékleti sugárzás egy részét, ily módon melegítve az atmoszférát, ezen keresztül a felszínt. Nem vitatható, hogy az elmúlt évezredek során valóban kimutatható a kapcsolat a szén-dioxid-szint és a bolygó hőmérséklete között, abban azonban már nem lehetünk biztosak, hogy ha messzebbre kitekintünk a bolygó történetére, törvényszerűen fennáll-e ilyen kapcsolat.
A hőmérséklet és a szén-dioxid-koncentráció között – hosszú távon – egyértelmű pozitív korreláció nem mutatható ki. Kb. 440 millió évvel ezelőtt például 3-4 fokkal volt hidegebb, mint most, miközben a levegő szén-dioxid-tartalma 10-szerese volt a mainak. Napjainkban a levegő szén-dioxid-tartalma csaknem földtörténeti minimumom van, ezért jogos a kérdés, hová tűnt el a szén nagy része, amely korábban a levegőben volt szén-dioxid formájában.
Tudjuk, hogy a Földön a szén mennyisége gyakorlatilag állandónak tekinthető, és a következő formákban van jelen:
- a levegőben szén-dioxid formájában,
- az óceánok vizében szén-dioxidként és szénsavként elnyelődve,
- állatokban, növényekben, biológiai struktúrákban, biomasszában,
- a földkéregben széntartalmú kőzetekben (mészkő, dolomit) kémiailag lekötve,
- a földkéregben fosszilis tüzelőanyagok formájában (szén, földgáz, kőolaj).
Ha pedig a szén valamelyik formájának a mennyisége csökken, egy másiknak növekednie kell. Mivel a levegő szén-dioxid-tartalma jelenleg nagyon alacsony, más komponensek nyilván növekedtek.
A biológiai struktúrák tömegének jelentős növekedése – az elmúlt évmilliókhoz képest – nem valószínű, és az sem, hogy az óceánok vizében ma több szén-dioxid van elnyelődve, mivel a folyamatban lévő (feltételezett) melegedés hatására a víz gázelnyelő képessége csökken.
Az sem valószínű, hogy a néhány km mélységig gyakorlatilag még kibányászható szén, kőolaj és földgáz elégetésével a levegő szén-dioxid-tartalmát a 440 millió évvel ezelőtti szintre lehetne emelni, hiszen a klímavédő mozgalmak is legfeljebb a levegő CO2-tartalmának duplázódásával számolnak, és ez szerintük már katasztrófát jelenthet.
Kézenfekvően adódik, hogy jelenleg a szén túlnyomó része a földkéregben helyezkedhet el széntartalmú kőzetek formájában. Amikor pedig ezek a kőzetek a kéreglemezek alján fokozatosan beleolvadnak a magmába, kémiailag felbomlanak, és a keletkező szén-dioxid nagyrészt az óceánok mélyén, a földkéreglemezek törésvonalai mentén működő vulkánokból áramlik felfelé, elnyelődve a vízben, majd onnan kiszabadulva az atmoszféra felé. Ez lehet a magyarázat – az antropogén emisszió mellett – a szén-dioxid-szint növekedésére.
A témát tudományos alapossággal körbejáró cikk, amelyet Héjjas István írt, a Magyar Energetika szaklap 2020/1 számában jelent meg „Elkerülhető-e a klímakatasztrófa?” címmel. A cikk ide kattintva olvasható el teljes terjedelmében.
e-villamos
Szóljon hozzá