A Magyar Villamosenergia-rendszer hosszú távú kapacitásmérlege

A villamosenergia-rendszer forrásoldalának elemzésénél az alábbi sarokéveket vették figyelembe:
2015. év (jelenlegi erõmû-építések hatásai),
2020. év (erõmû-létesítési lehetõségek követése),
2025. év (a hazai forrásoldal változásainak lehetséges útjai).
Az elemzés nem országos erõmû-létesítési terv, hiszen a sokszereplõs, privatizált és liberalizált villamosenergia-rendszerben a forrásoldali versenyt a MAVIR alapvetõen nem határozhatja meg. Az elemzésben a várható követelményeket jelezzük, irányításmutatást adunk, de nem befolyásoljuk a szereplõket, nem foglalunk állást egy erõmûtípus vagy erõmûnagyság mellett. A tanulmány nem azt mutatja be, hogy milyen erõmûveket kell, hanem azt, hogy milyeneket lehet építeni reálisan másfél évtized alatt. Elsõsorban a mennyiségi hatásokat mutatja be, nem foglalkozik a gazdasági következményekkel, hiszen mindenki saját kockázatra épít erõmûvet az állam által megszabott és ellenõrzött versenyben.
A vizsgálat fontos kiindulási adatsora a várható villamosenergia-igények elemzése. A várható villamos csúcsterhelés alakulásához kell illeszteni a teljesítõképességeket.
Az EU elõírás, és vállalásunk szerint a megújuló energiaforrások részarányának 2010-re el kell érnie a bruttó villamosenergia-fogyasztás 3,6%-át. Erre reális lehetõségek vannak, hiszen ezt az értéket korábban – 2005-ben – már elértük. Az újabb EU elõírás 2020-ra vonatkozik, és megköveteli, hogy a bruttó végsõ energiafelhasználásból 13%-ot kell adniuk a megújuló forrásoknak.
Feltételezzük, hogy a villamos importszaldó 2009-ben tapasztalt növekedése megszûnhet, és a fokozatos, tartós mérséklõdése megkezdõdik. A térségben az új nagyerõmû-építési tervek – elsõsorban energia- és környezetpolitikai okokból – halasztódhatnak. A konszolidálódó piaci helyzet alapján az import és az export különbsége jelentõsen mérséklõdhet, ha a régiónkban a tartalékok csökkennek. Csak a régió atomerõmû-építései mérsékelhetik ezt a csökkenést.
Biztonsági alapkövetelményként azt a korábbi UCTE feltételt tekintjük, hogy az ún. maradó teljesítmény legyen nagyobb, mint a nettó beépített villamos teljesítõképesség 5%-a.

Villamosenergia-igények
A magyarországi villamosenergia-igények alakulásából az ország nettó villamosenergia-fogyasztásának közelmúltját és várható jövõjét mutatjuk be (1. ábra). Támaszkodva több, gazdaságkutatók által készített tanulmányra, valamint arra, hogy a világban uralkodó megítélés 2010-tõl gazdasági növekedést prognosztizál, feltételezhetõ, hogy 2010 után évente átlagosan 1,5% növekedés lesz a hazai nettó villamosenergia-fogyasztásban. Mindezt megerõsíti az is, hogy egyes társaságok (pl. IEA – International Energy Agency) 1%-os növekedést prognosztizálnak az EU villamosenergia-fogyasztására, és azt mindenképpen feltételezni lehet, hogy Magyarországon az európai átlagnál nagyobb lesz a növekmény, hiszen felhasznált villamos energia tekintetében az európai rangsor végén helyezkedünk el.

1. ábra: Az ország nettó villamosenergia-fogyasztása (múlt és jövõ)

Bár szándék látszik az EU-n belül a villamosenergia-hatékonyság növelésére, azonban ezek még csak elméleti lehetõségek, megvizsgálásuk jelenleg is tart. Nem szabad összetéveszteni a már kötelezõ érvényû (a CO2 kibocsátásra és a megújuló energiára vonatkozó) célkitûzésekkel. Ugyanakkor konszenzus alakul abban a vonatkozásban, hogy az összes energiafelhasználáson belül a villamosenergia-felhasználás javára tolódik el az arány, éppen a fenntartható fejlõdés és a hatékonyság érvényesülése következtében.
A tanulmányban feltételezett igénynövekedés a fentiek alapján reálisnak tûnik. Ha ettõl eltérõen alacsonyabb az érték, az az elemzés szempontjából biztonságot jelent, és a következõ tervkészítési ciklusban vehetõ figyelembe.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy alapvetõen nem a fogyasztói igénynövekedés határozza meg a forráslétesítési igényeket, hanem a meglévõ erõmûvek helyettesítésének szükségessége. Kisebb hatása van az importcsökkenésnek is.

2. ábra: A forráslétesítés szükségessége

Csúcsterhelések
Az üzembiztos villamosenergia-szolgáltatás szempontjából a csúcsterhelés várható változása legalább olyan fontos számadat, mint az éves villamosenergia-igény növekedésének mértéke. Itt a felvett évi 100 MW többletre mutatjuk be a bruttó csúcsterhelés alakulását, illetve jelezzük a várható teljesítõképességet (3. ábra).

3. ábra: A VER évi csúcsterhelésének alakulása (múlt és jövõ)

Az évi 100 MW átlagos növekedési ütem azt jelentheti, hogy a 2010-re várható, legfeljebb mintegy 6500 MW bruttó évi csúcsterhelés 2025-re közel 8000 MW-ra emelkedhet.

Reálisan azzal lehet számolni, hogy a csúcskihasználási óraszám 6400 6500 óra/év között állandósulhat. Sem jelentõs növekedésére, sem nagyobb csökkenésére nem lehet mértékadó irányt mutatóan gondolni.

Hosszabb távon – feltehetõen 2015 körül vagy után – fel kell készülni arra is, hogy az éves csúcsterhelés nem télre, hanem nyárra esik.

Kiindulási alapadatok – 2010
A vizsgálatban a 2010-ben várható adatokból lehet kiindulni, amelyeket az elmúlt évek tapasztalataiból, a tavalyi mérlegbõl, az idei tervekbõl és az eddigi változásokból lehet nagy biztonsággal meghatározni (1. táblázat). Itt mind a bruttó, mind a nettó beépített teljesítõképességek (BT) szerepelnek – különféle felosztásban, kerekített számokkal. A nettó értékek még hazánkban nem terjedtek el, de a nemzetközi statisztikákban fõleg ezek szerepelnek, így most és a késõbbiekben ezekre is ki kell térnünk.

1. táblázat: Beépített névleges teljesítõképességek várható értékei 2010-ben

Látható, hogy a hazai erõmûvek bruttó, névleges BT-je 2010-ben várhatóan 9000 MW körül lesz, míg a nettó elérheti a 8450 MW-ot. A teljes bruttó forrásoldali villamos teljesítõképesség a még jelentõsnek látszó importszaldóval együtt jövõre 9500 MW körül lehet.

Amennyiben váratlan események nem következnek be, ez az együttes teljesítõképesség még néhány esztendeig elegendõnek látszik a biztonságos magyarországi villamosenergia-ellátáshoz, ha az importszaldó nem csökken.

A 2010-re tervezett összes villamos energia felhasználás 41 600 GWh (ebbõl a nettófogyasztás 35 400 GWh), mely gyakorlatilag a 2009. évivel megegyezik. Ahogy az már említésre került, a 2010-es bruttó csúcsterhelés legfeljebb 6500 MW.

Rövid távú mérleg – 2015
A szükséges forrásoldali teljesítõképesség 2015-re a következõ lehet:
– várható évi csúcsterhelés 7000 MW
– szükséges tartalék 1500 MW
– várható teljesítõképesség-hiány 1500 MW
– szükséges teljesítõképesség 10 000 MW

Összesen tehát kereken 10 000 MW BT-re lenne szükség. Ebbõl a még jelentõsnek mondható importszaldó fedezhet mintegy 300 MW-ot, tehát a hazai erõmûvekben szükséges együttes bruttó beépített teljesítõképesség 9700 MW legyen.

Feltételezhetõ, hogy a leállítások folytatódnak a hazai erõmûrendszerben, és a ma meglévõ erõmûvekbõl ekkor már csak 7900 MW áll rendelkezésre (nagyerõmûvekbõl kb. 6700 MW), hiszen leáll sok régi szénerõmûves egység (pl. Oroszlányban), sõt elkezdõdik a hetvenes években épült „olajerõmûvek” egységeinek a selejtezése is (pl. két 215 MW-os blokk a Dunamenti Erõmûben). A mai kiserõmûvekben is szükség lehet cserékre, leáll néhány régi üzemi erõmû is, így az együttes kapacitásuk alig több mint 1200 MW maradhat öt év múlva.
Rövid távon tehát létesíteni kell 9700 – 7900 = 1800 MW új erõmûves beépített teljesítõképességet Magyarországon.

Az elkezdett építések alapján, az ismert alapkõletételek után már négy nagyerõmûves fejlesztéssel számolhatunk legkésõbb 2011-2012-re:
– Dunamenti Erõmûben a G3-as CCGT egység 420 MW,
– Gönyûi Erõmûben az elsõ CCGT egység 433 MW,
– Vásárosnaményi Erõmû teljes kiépítése 230 MW,
– Bakonyi Erõmû OCGT csúcserõmûves egységei 116 MW.

Mindez összesen gyakorlatilag 1200 MW-ot jelent két év alatt. Még sok ilyen egységet terveznek 2015-ig (Dunamenti G4, Gönyû II., Nyírtass, DUFI, Csepel stb.), amelyek közül több üzembe is kerülhetne, de elemzésünkben ezeket tartalékként vettük figyelembe. Aláírt csatlakozási szerzõdése van a Mátrai Erõmûnek, ezért szóba jön, hogy 2015-ben már az új lignitblokk is üzemképes lesz.

A kiserõmûvek területén is van, lesz fejlõdés, hiszen az EU elõírását teljesíteni kell. A kapcsolt termelések is tovább terjedhetnek, ha mérsékelt ütemben is. Elsõsorban a szélerõmûveknél, a biotechnikai megoldásoknál (biomassza, biogáz stb.) lehet nagy a fejlõdés, és a számítások szerint öt év alatt legalább 600 MW együttes kapacitás létrehozható ezen a területen. Még így is kétséges, hogy a Magyarországra vonatkozó célkitûzést 2015-re teljesíteni tudjuk a megújulóknál.

A mintegy 10 000 MW bruttó és 9 470 MW nettó BT elegendõnek látszik a felvett növekedéshez. Természetesen a jelzett kiserõmû-bõvítés csak feltételezés, amelytõl a valóság jelentõsen eltérhet. A nagyerõmû-bõvítés nagyobb biztonsággal jelezhetõ elõre, hiszen az építkezések elkezdõdtek, a befejezés 2012 elõtt megtörténhet.

Középtávú mérleg – 2020
A szükséges forrásoldali teljesítõképesség 2020-ra a következõ lehet:
– várható évi csúcsterhelés 7500 MW
– szükséges tartalék 1500 MW
– várható teljesítõképesség-hiány 1500 MW
– szükséges teljesítõképesség 10 500 MW

Összesen 10 500 MW teljesítõképességre lenne szükség. Ebbõl az importszaldó már igen keveset fedezhet, csak legfeljebb mintegy 100 MW-ot, tehát a hazai erõmûvekben szükséges együttes, névleges bruttó beépített villamos teljesítõképesség 10 400 MW lehet.

Feltételezni kell, hogy a leállítások 2015 és 2020 közötti idõszakban lesznek a legnagyobbak a hazai erõmûrendszerben, és a ma meglévõ erõmûvekbõl már csak 5600 MW áll rendelkezésre (nagyerõmûvekbõl kb.  4500 MW). Feltehetõen leállnak a még megmaradt régi szénerõmûves egységek, és csak a kétszázas mátrai blokkok lehetnek még üzemben. A hetvenes években épült „olajerõmûvek” gyakorlatilag mind leállnak. A mai kiserõmûvekben szükséges cserék miatt tíz év múlva a megmaradó kiserõmûvek együttes villamos teljesítõképesség is kevesebb lehet 1100 MW-nál.

Középtávon tehát létesíteni kell 10 400 – 5600 = 4800 MW új erõmûves beépített teljesítõképességet Magyarországon. Ebbõl azonban le kell vonni a rövid távon szükség szerint létesítendõ 1800 MW-ot. Ennek megfelelõen 2016 és 2020 között hazánkban mintegy 4800 – 1800 = 3000 MW új erõmûves beépített teljesítõképességet kell létrehozni. Ez lehet a minimum.

A nagyerõmûvek között megjelenhetnek újra a szénerõmûvek, ezeknek a korszerû változatai. A Mátrai Erõmûben a következõ évtized közepén üzembe kerül egy 500 MW-os, lignit- és biomassza-tüzelésû új egység. Az MVMT néven alakult új társaságban az állami részarány megfelelõ többsége biztosíthatja ennek a létesítésnek a reális megvalósulását.

Természetesen folytatódhat a földgáztüzelésû, korszerû CCGT technológiával megépíthetõ nagyerõmûves-létesítés. Elsõsorban a már megkezdett erõmûfejlesztéseknél (Gönyû és Dunamenti) a második egységek jöhetnek szóba, ha ezeket korábban, 2015-ig még nem helyezték volna üzembe. Leginkább a Tisza II. Erõmû helyettesítése valószínû két, egyenként 430 MW-os CCGT-vel (esetleg a Dunamentinél kialakult megoldással). Az ipari nagyerõmûben az ISD Power is korszerûsíthet, ha a kohászat megmarad Magyarországon, és az ötvenes évek technológiáját felválthatja a XXI. század mûszaki megoldása – például egy kisebb, mintegy 200 MW-os egységgel.

A jelzések, engedélykérelmek és egyéb tájékoztatások szerint Magyarországon több magánbefektetõ akar a tízes években 420-450 MW közötti új, kondenzációs nagyblokkot létesíteni földgáztüzelésre. Például számolni lehetne – Nyírtass térségében 2-6 egységgel (EMFESZ),
– Százhalombattán (DUFI) 2 egységgel (MOL-ÈEZ),
– Csepelen egy újabb egységgel (ATEL) stb.

A kiserõmûvek „jelenlegi” kb. 1400 MW-ja rövid távon megnövelhetõ legalább 2100 MW-ra. Most itt az újabb növelés már csak 600-700 MW-ot jelent öt év alatt úgy, hogy az EU elvárásai teljesüljenek, és a saját vállalásunk szerinti megújulós termelésben se maradjunk le.

A kapcsolt termelésû kiserõmûveknél tart még a fejlõdés, és a 2015-re várható 960 MW körüli együttes teljesítõképesség megnõhet az évtized végéig 1030 MW fölé. A leállításokat és a cseréket is figyelembe véve 2016 és 2020 között összesen mintegy 160 MW kapcsolt kiserõmû-teljesítõképesség épülhet.

A megújuló forrásokkal mûködõ kiserõmûvekbõl sokkal több kell, mert a nagyerõmûves „együttes” biomassza-tüzelés csökken a régi szénerõmûvek egy részének leállításával. Rövid távon feltételeztük, hogy beindul a biotermikus kiserõmûvek fejlõdése (szilárd, cseppfolyós és gáznemû biogén tüzelõanyagok, valamint a szerves hulladékok eltüzelése nõ), és ez a fejlõdés folytatódik. Most el kellene érnünk 680 MW-ot, tehát a „jelenhez” képest 530 MW többlet kellene. Ha valóban megépülne az elõzõ öt évben a feltételezett kb. 320 MW, akkor ebben az öt évben már „csak” összesen 360 MW többletre lenne szükség.

A primer megújuló források (víz, szél, nap) területén a feltételezések szerint az évtized közepére már elérjük a 800 MW-ot, a végére a 980 MW-ot, a többlet tehát már nem sok (további szél- és vízerõmûvekkel, több napelemmel), alig 180 MW.

Megjelenhet már a geotermikus energia villamosenergia-ipari hasznosítása – becslésünk szerint mintegy 50 MW nagyságrendben – elsõsorban a nagyobb hõmérsékletû forrásoknál.

Összesen 2020-ra a megújuló forrásokkal üzemelõ kiserõmûveknél valamivel több mint 1700 MW forrásoldali BT-t lehetne tervezni. Ez mintegy 600 MW-tal nagyobb, mint az öt évvel korábban már elérhetõnek látszó mintegy 1100 MW. Mivel a ma meglévõ erõmûvek egy része leállhat az évized második felében, a ténylegesen megépítendõ új megújulós kiserõmû kereken 700 MW-ra tehetõ.

Meg kell jegyezni, hogy még ilyen sok új megújuló forrással is csak megközelíteni lehet az EU célja szerinti mintegy 8 TWh-t meghaladó nettó megújulós villamosenergia-termelést, hiszen – számításaink szerint – kedvezõ esetben is alig haladjuk meg a 6,2 TWh-t, a mainak nem egészen a háromszorosát. Reálisan szemlélve a helyzetet, a mai támogatási rendszer mellett nehezen képzelhetõ el ennél nagyobb fejlõdés egy évtized alatt, különösen a nagyobb kihasználást adó, de drágább biotermikus és geotermikus erõmûrendszerekkel.

Hosszú távú mérleg – 2025
A szükséges forrásoldali teljesítõképesség 2025-re a következõ lehet:
– a várható évi csúcsterhelés 8000 MW
– a szükséges tartalék 1600 MW
– a várható teljesítõképesség-hiány 1400 MW
– a szükséges teljesítõképesség 11 000 MW

Összesen 11 000 MW beépített névleges villamos teljesítõképességre lenne szükség másfél évtized múlva. Ebbõl az importszaldó semmit sem fedez a feltételezésünk szerint, tehát ilyen nagynak kell lennie legalább a hazai erõmûparknak.

Várható, hogy leállítások még ekkor is lesznek a hazai erõmûrendszerben, és ezzel a ma meglévõ erõmûvekbõl már csak mintegy 4800 MW áll rendelkezésre (nagyerõmûvekbõl kb.  3800 MW). Feltehetõen leáll már az egész mai Dunamenti és Tisza II. Erõmû, sõt a Mátrai Erõmûbõl is csak a két felújított egység maradhat. A mai fõvárosi és debreceni nagyerõmûvek mellett csak a gázturbinás tartalékok üzemeltethetõk még ekkor.

Hosszú távon létesíteni kell 11 000 – 4800 = 6200 MW új erõmûves beépített teljesítõképességet Magyarországon. Ebbõl azonban le kell vonni a 2020-ig feltehetõen létesülõ 4800 MW-ot. Ennek megfelelõen 2021 és 2025 között hazánkban 6200 – 4800 = 1400 MW új erõmûves beépített teljesítõképességet kellene létrehozni.

A nagyerõmûvek között megjelenhetnek az atomerõmûvek, a szénerõmûvek, a földgázerõmûvek, a nagy tározós és folyami vízerõmûvek.

A Paksi Atomerõmûben üzembe helyezhetõ az V. hsz. egység, amelyet a közeli jövõ vizsgálatai és versenyeztetései alapján 1000-1600 MW teljesítõképesség közötti nagysággal lehet figyelembe venni. Tekintettel arra, hogy a meglévõ atomerõmû pótlására úgyis szükség lesz, a késõbbiekben még legalább egy ilyen nagy egységet üzembe kell helyezni. Figyelembe kell venni, hogy ezek az egységek még 2070-2080 között is üzemelhetnek, így a ma legkorszerûbb harmadik generációs típusból lehetõleg két egyformát célszerû választani – bár ez nem követelmény.

A megfelelõen nagy kihasználás, a rendszer jó szabályozhatósága érdekében a húszas évek elején egy szivattyús tározós vízerõmûvet is célszerû tekintetbe venni, amelynek nagysága – több gépegységgel – legalább 600 MW. Ezzel az erõmûvel a napi vagy a heti ciklusoknak megfelelõ töltés és ürítés elvégezhetõ, tehát az atomerõmûvek visszaterhelésére kisebb mértékben kerülne sor.

A nagy egység-teljesítõképesség miatt figyelembe kell továbbá venni a rendszer irányításához a nagyobb tercier tartalékot. A mai mintegy 500 MW-ot tehát meg kell növelni legalább 500 MW-tal (pl. 3 egységet építve gyorsan indítható OCGT megoldással). A magyar szabályozási zóna szekunder szabályozását ez a vezérléssel indítható tercier tartalék biztonságossá, nemzetközileg elfogadhatóvá teszi az ENTSO-E kontinentális rendszerében.
A felsorolt erõmûvek elegendõek lehetnek a szükséges többletkapacitáshoz, elvben tehát többlet kiserõmû már nem is kellene.

Nem mondhatjuk, hogy a kiserõmû-létesítés leáll, hiszen mind a kis kapcsolt termelésre (akár háztartási méretben is), mind a megújulók növelésére szükség van. Nem nagy növekedés, ha öt év alatt évi 100 MW-ot tartunk reálisnak, tehát 2700 MW-ról 3200 MW-ra nõhet a kiserõmûvek együttes kapacitása. Elsõsorban a megújulók területén számítunk nagyobb fejlõdésre. Nem nagyon becsülhetõ még hosszú távon az új technológiákra – például a tüzelõanyag-elemekre – alapozott kiserõmû-fejlesztés, de arra számítani kell, hogy a háztartási méretû kiserõmûvek egyaránt támaszkodnak a kapcsolt termelésben a földgázra és a különféle megújuló forrásokra.

A megújuló forrásokra épített kiserõmûvek teljesítõképessége már kétszerese lehet a kapcsolt termelésûek együttes villamos teljesítõképességének. Gondolni kell arra, hogy nagyon sok primer megújuló forrású (elsõsorban nap- és szél-) erõmû kapacitásértéke kicsi, sõt az energetikai szerepük sem túl nagy a magyarországi környezeti feltételek mellett. A növekedés célja azonban az, hogy legalább az energetika területén teljesítsük az EU elvárásait, amelyek 2020 után még nagyobbak lehetnek az eddigieknél is.

A villamosenergia-rendszerünk bruttó névleges forrásoldali villamos teljesítõképessége 12 700 MW körül várható, míg a nettó teljesítõképessége 12 140 MW körül. Ez mintegy 3700 MW-tal több, mint a mai, és 1700 MW-tal nagyobb a szükségesnek látszónál. Természetesen a biztonsághoz, a „maradó teljesítményhez” a megfelelõ ténylegesen igénybe vehetõ teljesítõképességre (TIT-re) van szükség, ez pedig tározós erõmûnél nem értékelhetõ olyan egyszerûen. (A szivattyús tározós vízerõmû például a ciklikus üzemében nem jelent teljesítõképesség-tartalékot, ha turbinás üzemben jár (ürítik a tárolót). Maga a tároló nagysága is hatással van arra, hogy miként értékelhetõ tartalékként egy ilyen erõmû. Természetesen „tartalék céljára” nem érdemes egy ilyen drága erõmûvet építeni, azt használni kell az adott rendszerben vagy a régióban, hogy a kereskedés gazdaságossá tegye a befektetést.)

Importforrásra bizonytalanul lehet számítani, nem is vettünk fel behozatali kapacitást. Exportálni viszont lehet a többlet kapacitásból, ezzel azonban nem számoltunk a vizsgálatunk alapfeltételeinek megfelelõen.

Természetesen a szükséges villamos teljesítõképességnek az új atomerõmûves egység üzembe helyezések elõtt is meg kell lennie a hazai erõmûparkban. Tehát akkor, ha az új egység 2022-ben lesz csak kereskedelmileg üzemben, bejáratási próba utáni állapotban, akkor 2021-ben más nagyblokkokkal (vagy sok kiserõmû-létesítés elõbbre hozásával) kell a biztonságos ellátáshoz szükséges, ténylegesen igénybe vehetõ kapacitást megteremteni. Adott esetben épülhet tehát még földgáztüzelésû vagy széntüzelésû nagyblokk is. Ezekkel itt most nem foglalkozunk, mert nem vállalhatjuk a nagyerõmûves verseny eredményének megbecsülését, és a vállalkozói szabadságot sem akarjuk befolyásolni. Gazdasági, ellátásbiztonsági és környezetvédelmi szempontból több típussal teljesíthetõk az európai elvárások, a térség villamosenergia-kereskedésében minden típussal részt lehet venni.

Energiahordozó-felhasználás
A bruttó villamosenergia-fogyasztás, azaz a nettó termelés és az importszaldó összege bemutatható (4. ábra) energiahordozó-fajtánként.

4. ábra: A bruttó villamosenergia-fogyasztás összetétele

Látható, hogy az atomerõmûves nettó villamosenergia-termelés 14 TWh/évrõl a húszas évek elsõ felében már 20 TWh/év közelébe növekedhet.

A földgázzal megtermelt, majd hálózatra adott villamos energia a jelenlegi 12-13 TWh/évrõl egy évtized alatt megnõhet 18 TWh/évre, majd a hasadóanyagos fejlesztés hatására 17 TWh/év alá mérséklõdhet. Az olaj szerepe elhanyagolható.

A szén (lignit, barnaszén) a jelenlegi 5-6 TWh/évrõl csökkeni fog. Átmenetileg az új lignitblokkal 5 TWh/év körüli érték tartható, de az újabb, másik típusú alaperõmû, az atomerõmû üzeme miatt ez a termelés is 5 TWh/év alá csökkenhet.

A megújuló forrásokkal megtermelt nettó villamos energia a jelenleg elért 2,4 TWh/év körüli mennyiségrõl a következõ évtized végére megháromszorozható ugyan, de még 2025-ben sem várható 7,3 TWh/évnél sokkal több, ami kevésnek látszik az EU elvárásaihoz, a célkitûzéseinkhez képest.

Látható az importszaldó feltételezett fokozatos csökkenése. Feltüntettük a szivattyúzás miatti veszteséget is az ábrán.

Ez egy lehetséges termelési kép, amelytõl az építési és a kereskedelmi feltételek függvényében többé vagy kevésbé a valóság eltérhet.

Környezetvédelem
Környezetvédelem tekintetében ma leginkább a szén-dioxid-kibocsátás változását figyelik. A hazai erõmûvek várható összes CO2-emissziója közelítõen meghatározható. Mivel az erõmûvek nem csak villamos energiát, hanem más hasznos energiát is elõállítanak – például hõt –, ezért külön felosztva a felhasznált energiahordozókat, tájékoztatás adható arról, hogy csak a villamosenergia-termelésre vonatkoztatva mekkora ez a kibocsátás (2. táblázat).

2. táblázat: Várható szén-dioxid-kibocsátás a villamosenergia-iparban

A táblázatban már a jellemzõ fajlagos szén-dioxid-kibocsátást is feltüntettük, amit a kiadott villamos energiára határoztunk meg. Itt külön vettük a fosszilis tüzelõanyagokat (szenet, gázt, olajt) felhasználó erõmûvekre jellemzõ értéket, és külön az összes kiadott villamos energiára vonatkozót (a hõt leszámítva).

A táblázat adatai jelzik, hogy az erõmûvek szén-dioxid-kibocsátása már 2020-ig csökken, de az igazi mérséklõdést az új atomerõmû-egység megjelenése okozhatja: a közel 16 Mt/év kibocsátás 13 Mt/évre mérséklõdhet a húszas évek elsõ felében. Amennyiben csak a villamos energiára számítjuk a CO2-emissziót, akkor a csökkenés 12 Mt/évrõl 10 Mt/évre való mérséklõdést jelent.

A fajlagos szén-dioxid-kibocsátásban külön vehetõ a fosszilis tüzelõanyagból elõállított, kiadott villamos energiára vonatkozó adatsor. Az eddigi legnagyobb villamosenergia-felhasználási évünk 0,59 kg/kWh-s értéke a tízes évek végére 0,49 kg/kWh-ra csökken, majd a húszas évek elején mintegy 0,45 kg/kWh-ra.

Amennyiben az összes kiadott villamos energiát és az elõállításához szükséges összes felhasznált energiát tekintjük, akkor a csökkenés még nagyobb. A jövõre várható 0,30 kg/kWh-ról egy évtized alatt 0,27 kg/kWh-ra javulhat ez a hazai fajlagos mutatószám, majd 2025-re már 0,22 kg/kWh közelébe kerülhet a hasadóanyag nagyobb felhasználási aránya miatt.

Ezek a változások is csak tájékoztató adatok a feltételezett energetikai fejlõdés hatására. A százalékos csökkenés 2007 és 2025 között azonban így is jelentõs:
– az összes kibocsátásra 25%,
– a villamos energiára vonatkoztatva 24%,
– a fajlagos a fosszilis erõmûves termelésre 22%,
– a fajlagos az összes villamos energiára 33%.

Ebbõl jól látszik, hogy e területen az EU célkitûzéseinek várhatóan eleget tudunk tenni.

Összefoglalás
Rövid távon a meglévõ erõmûvek korszerûsítései, bõvítései, a két új nagyerõmû építése (Gönyû, Vásárosnamény) és a kiserõmû-építések elegendõnek látszanak a kívánt tartalék tartásához. A jelentõs kiserõmû-létesítés ugyan még zavartalanul folytatódik, de a hosszabb távú ösztönzés megalapozottsága nem tûnik egészen megnyugtatónak.
Középtávon a villamosenergia-rendszerünkben a jövõre várható teljesítõképesség-mérlegbõl kiindulva nem okoz jelentõs nehézséget, ha leállnak a szennyezõ és a drágán termelõ erõmûvek egységei, ugyanakkor azonban több mint 3000 MW új kapacitást teremthetnek a befektetõk.

Hosszú távon még több új forrásoldali teljesítõképesség szükséges. A várható villamos teljesítõképesség mérlegébõl kitûnik, hogy 11 000 MW-ra kellene növelni a hazai erõmûvek együttes bruttó beépített teljesítõképességét 2025-ig. Csak ez teheti lehetõvé a növekvõ igények biztonságos kielégítését. A fogyasztói csúcsterhelések évente 100 MW-tal növekedhetnek, és a csúcsterhelés 8000 MW-ra nõhet.

Az egyes idõszakokban jelzett tényleges változásokat a következõ (3. táblázat) adatok jelzik – az eddigiek szerinti nagy- és kiserõmûves felbontásban. Amíg a kiserõmûvek teljesítõképessége közel egyenletesen bõvül, addig ez a nagyerõmûveknél elsõsorban 2020 után nõ nagyobb mértékben.
Látható, hogy a ténylegesen várható nagyerõmû-építés kerekítve 5650 MW lehet.

3. táblázat: Várható teljesítõképesség-változások ötéves bontásban, BT, MW

Összesíthetõ végül az egész teljesítõképesség-változás is (4. táblázat). Közel 8000 MW létesülése várható, miközben több mint 4000 MW-ot leállíthatnak másfél évtized alatt. Nagyerõmûvekbõl természetesen több áll le (közel tízszerese a kiserõmûveknél várhatónak), de sokkal több is épül, közel 6000 MW. Arányaiban azonban a kiserõmûvek fejlõdhetnek a legjobban, hiszen itt viszonylag kevesebb leállításra lehet számítani, összességében azonban mintegy 2000 MW építésére.

4. táblázat: Várható teljesítõképesség-változások eredõje

Összefoglalva, azzal lehet számolni, hogy a hazai villamosenergia-rendszer bruttó csúcsterhelése évente mintegy 100 MW-tal növekedik, és ehhez kell forrásoldali kapacitáslétesítéssel illeszkedni. Természetesen nagyobb építési ütem is elfogadható, hiszen a területi (regionális) villamosenergia-kereskedelem nyitott, így az eddigi importszaldót adott esetben exportszaldó válthatja fel.

Végül felhívjuk a figyelmet arra, hogy a forráslétesítési verseny nyitott, és minden befektetõ a saját kockázatára létesít erõmûvet, õ hoz létre megfelelõen értékelhetõ teljesítõképességet a teljesen megnyílt szabad piacon való értékesítésre.

Természetesen az energiapolitika változhat, de a befektetõk kockázatát csökkenteni látszik az EU tagságunk, így az európai változásokhoz való fokozott alkalmazkodásunk.

Gerse Ágnes, Kozma B. Imre, Kovács Péter, Velényiné Andó Éva