Talán emlékeznek még olvasóink a 25/2010. (IX. 15.) MMK Elnökségi határozatra, amely plusz húszezer forintos költséget rótt a kamarai tagokra. Ezt kifogásolta meg Zöhls András kollégánk, majd Szőllőssy főtitkár úr negatív tartalmú válasza után Pintér Sándor miniszterhez fellebbezett. A történet vége: a miniszter neki adott igazat.
Dr. Pintér Sándor
Miniszter
Belügyminisztérium
Tisztelt Miniszter Úr!
Alulírott Zöhls András épületgépész mérnök kérem, hogy mint a Magyar Mérnöki Kamara törvényességi felügyeletét ellátó miniszter, a tervezõ- és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 38. § (2), illetve a 212/2010. (VII. 1.) kormányrendelet 39. § (3) meghatározta jogkörében eljárva, vizsgálja meg az MMK Elnökség 25/2010. (IX. 15.) határozatát.
25/2010. (IX. 15.) MMK Elnökségi határozat
A településtervezési és az építészeti-mûszaki tervezési, valamint az építésügyi mûszaki szakértõi jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Kormányrendelet alapján kiadott jogosultságok lejárati határidejét a rendelet a továbbképzési kötelezettség meghatározott idõközönkénti teljesítéséhez és annak igazolásához köti. A rendelet 14.§ (2) bekezdése szerint ”a névjegyzéket vezetõ területi szakmai kamara a külön jogszabály szerinti továbbképzési kötelezettség teljesítésérõl, az igazolásokkal mellékelt kérelemre hatósági bizonyítványt állít ki”. A rendelet ezen imperatív, eltérést nem engedõ megfogalmazásából következik, hogy a névjegyzéket vezetõ területi kamara köteles hatósági bizonyítványt kiállítani a továbbképzési kötelezettség teljesítésérõl akkor is, ha azt az ügyfél nem kéri. Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 58. § (3) ba) pontja szerint ”húszezer forint igazgatási szolgáltatási díjat köteles fizetni az eljáró hatóság számlájára a külön jogszabály szerinti szakmai továbbképzési kötelezettség teljesítését igazoló hatósági bizonyítvány kiállítását kérelmezõ személy”.
http://mmk.hu/?page_id=1673
http://www.e-gepesz.hu/?action=show&id=5142
A kamarai törvény 1. § (1) szerint:
”Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló törvényben meghatározott építészeti-mûszaki tervezési, tervellenõri, településtervezési, valamint építésügyi mûszaki szakértõi és településrendezési szakértõi, továbbá – ha az adott tevékenységet szabályozó külön törvény úgy rendelkezik – más, törvényben vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendeletben engedélyezéshez kötött, építésüggyel összefüggõ tevékenységet (a továbbiakban együtt: mérnöki, illetve építészeti tevékenység) csak az folytathat, aki az e törvényben szabályozott kamarai tagsággal rendelkezik. ”
A törvényben részletezett tervezõi és szakértõi jogosultságok meglétét a kamara igazolja. A kiadott engedélyeket ötévente meg kell hosszabbítani, aminek alapvetõ feltétele a 104/2006. (IV. 28.) Kormányrendelet által meghatározott továbbképzési kötelezettség teljesítése és annak igazolása. Ezeket az igazolásokat a továbbképzésen részt vevõk kapják az elõadások szervezõitõl, õk gyûjtik, és a jogosultság meghosszabbításakor õk mutatják be a kamaránál.
103/2006. (IV. 28.) kormányrendelet 8. § (1) ”A tanfolyamszervezõ igazolást állít ki a tanfolyam résztvevõje számára… A szakmagyakorló ezen igazolást köteles megõrizni, és a névjegyzéket vezetõ szerv kérésére bemutatni.”
Mivel az igazolások bemutatása nélkül a kérelmezõ nem kaphatja meg a jogosultságot, így ez utóbbi megléte már önmagában tanúsítja az elõírt továbbképzés teljesítését, annak újbóli megerõsítésére egy bizonyítvány kiadásával csak egészen kivételes esetben lehet szükség.
A hatósági bizonyítvány kiadásának általános szabályait a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény fogalmazza meg:
”83. § (1) Az ügyfél kérelmére a hatóság tény, állapot vagy egyéb adat igazolására hatósági bizonyítványt ad ki.”
A speciális, ránk vonatkozó szabályozások erre támaszkodva, ezt kiegészítve, alacsonyabb szinten, mint kormányrendeletek jelentek meg:
Az egyes építésügyi szakmagyakorlási tevékenységekrõl szóló 192/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet:
”10. § (2) A területi szakmai kamara a külön jogszabály szerinti továbbképzési kötelezettség teljesítésérõl kérelemre hatósági bizonyítványt állít ki.”
A településtervezési és az építészeti-mûszaki tervezési, valamint az építésügyi mûszaki szakértõi jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Kormányrendelet:
”14. § (2) A névjegyzéket vezetõ területi szakmai kamara a külön jogszabály szerinti továbbképzési kötelezettség teljesítésérõl, az ott meghatározott igazolásokkal mellékelt kérelemre hatósági bizonyítványt állít ki.”
A jogalkotó mindhárom esetben teljesen egyértelmûen fogalmaz, a bizonyítvány kiadásának egyértelmûen feltétele az ügyfél ilyen irányú kérelme. Véleményem szerint ezzel teljesen ellentétes az elnökségi határozat állítása, miszerint: ”a névjegyzéket vezetõ területi kamara köteles hatósági bizonyítványt kiállítani a továbbképzési kötelezettség teljesítésérõl akkor is, ha azt az ügyfél nem kéri”. Az MMK határozat indoklásában szereplõ, imperatív jelzõvel illetett, a közjogban általános megközelítés arra vonatkozik, hogy kérelemre a kamara nem tagadhatja meg a bizonyítvány kiadását, ha az igénylõ a továbbképzésen való részvételt igazolja, és az eljárási díjat befizeti.
Esetünkben a jogosultságát meghosszabbítani akaró ügyfél az esetek többségében nem kéri, eddig sem kérte ezt a bizonyítványt, mivel azt legfeljebb a bizonyítvány kiadójának tudná visszaadni, harmadik fél nem kéri tõle. Egy hatósági jogkörben eljáró szervezet nem kér olyan okiratot, amit õ saját maga állít, állíthat ki. Ezt a bizonyítványt csak az igényli, akinek a továbbképzésen való részvételt valahol máshol, más ügyben is igazolni kell.
Mit kérünk általában a kamarától? Véleményem szerint, legfeljebb az eljárási díjak összegét rögzítõ, az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló LXXVIII törvény 58.§ (3) da) pontja szerint, a jogosultságunk igazolását. Ehhez kellenek, a 103/2006. (IV. 28.) Kormányrendelet 8.§ alapján, a tanfolyamszervezõktõl kapott papírok. Ennek az eljárásnak a jogszabály szerinti ára viszont csak ötezer forint. Mivel itt a kamara feladata mindössze az általa vezetett elektronikus adatbázisban a lejárati dátum javítása, és errõl értesítés küldése, a törvényben meghatározott díj mértéke úgy gondolom, számukra nézve méltányos.
Az ehhez hasonló észrevételek hatására az MMK elnökség ismét napirendre tûzte a kérdést, de 26/2010. (X. 20.) határozatában, igaz ezúttal csak szótöbbséggel, fenntartotta korábbi döntését, ezzel éves szinten mintegy 50 millió forint, szerintem teljesen indokolatlan, fölösleges többletkiadást okozva a tagságnak.
Fentiek alapján kérem Miniszter Urat, vizsgálja felül a 25/2010. (IX. 15.) MMK Elnökségi határozatot, és járjon el annak visszavonása, illetve megsemmisítése ügyében.
2011. január 11.
Tisztelettel:
Zöhls András
Pintér Sándor válasza:
Szóljon hozzá