e-villamos.hu >> Hatéves a VITERA az Óbudai Egyetemen
Frissítve: 2017. szeptember 21.
Szerzo: Dely Kornél
Hét évvel ezelőtt, 2010 nyarán kezdődött el egy hézagpótlónak szánt gondolat koncepcionális kidolgozása, hogy hazánkban az erősáramú villamos tervezők képzése egyetemi keretek között valósuljon meg.


A felvetődött ötlet jobb megértéséhez vissza kell térni kicsit az időben. 2010-re már közel húsz éve megszűntek azok a szellemi fellegvárnak mondható tervezőirodák, amelyekben a pályakezdő fiatal mérnökök az ott dolgozó idősebb tervező kollégáiktól megtanulhatták a tervezés fortélyait.

Létrejött a piacgazdaság világa, kis létszámú vállalkozói csoportok alakultak, elterjedt a számítógépes támogatású mérnöki munka, felgyorsult a tervezések készítésének ideje. Semmire sem értünk rá a munkavégzések forgatagában, és ennek eredményeképpen a szakemberképzés, az utánpótlás biztosításának folyamata megrekedt. Ez a hiányosság a tervezői szakmában egy nemzedéknyi űrt hozott létre.

A régi szakmai közösségek mérnöki tapasztalatainak továbbadása megszakadt, vagy csak nagyon kevés helyen folytatódott a csekély számban jelentkező utódjelölt miatt. A tervező mérnököket többletfeladattal látták el a jogszabályok változásai, a piaci körülmények közötti élet elvárásainak teljesítése, a szabványok kötelező alkalmazásainak eltörlése, és még számos egyéb dolog.

Az elmondott nehézségekre választ kellett adnia az országnak, a mérnöktársadalomnak, és a szakembereknek is – kinek-kinek a maga területén. Magam részéről azt szerettem volna megvalósítani, hogy készüljön el egy olyan, a villamos tervezésnél alkalmazható szakkönyv, amely összefoglalja a tervezési tevékenységek általános tennivalóit, és tartalmazzon ezen felül egy meghatározott körre kiterjedő szakmai ismereti anyagot is.

Amikor ennek kapcsán hét évvel ezelőtt a Villamos Tervezési Alapismeretek (rövidítve VITERA) ötletével megkerestem az Óbudai Egyetem tanárát, dr. Kugler Gyulát, hogy vajon szükség lenne-e az erősáramú villamosmérnök-képzésben egy tervezői ismereteket adó tantárgy megindítására, ő azonnal támogatta a kezdeményezést. Rajta kívül az ötlet megvalósításában meghatározó szerepet vállalt Kun Gábor, a Magyar Mérnöki Kamara Elektrotechnikai Tagozatának (MMK ET) elnöke is, aki 2010 őszén egy alkotói közösséget hozott létre az MMK ET tervezőiből. Ambró Péter, Darvas István, Kőhegyi László, Rajkai Ferenc és jómagam vállaltuk azt, hogy a VITERA anyagát részben önálló, részben pedig egymásra épülő szakmai fejezetekben megírjuk. Megtartva az eredeti koncepciót az anyagok megírása és a témavezetés során – a kollégák közreműködése révén – a jegyzet igen sok értékes gondolattal egészült ki.

A munka terjedelmén túl további szempont volt, hogy a legfontosabb erősáramú szakterületeket taglaló és összefoglaló jegyzet szülessen, amelyet egy BSC szintű egyetemi előadás alapjának szántunk. A végleges forma megszületésében nagyon sokat köszönhetünk dr. Novothny Ferencnek, aki a szakmai lektorálás közben számos építő jellegű észrevételt tett. Mindenképen meg kell említeni dr. Kádár Péter intézetigazgató nevét is, aki lehetővé tette a VITERA anyagának tanítását az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karán.

Lényeges szempontnak tekintettem és tekintettük, hogy a gyorsan változó jogszabályi és szakismereti környezetben ne törekedjünk részletekbe menő szakkönyv létrehozására, mert arra sem idő, sem pénz nem állt rendelkezésre, valamint nagyon hamar elavulnak benne a kicsivel korábban még helytálló dolgok. Ugyanakkor arra törekedtünk, hogy kerüljenek bele az etikus szakmai viselkedés időtálló szabályai, a tervezői tevékenység erkölcsi és szakmai alapjai.

A tervezett könyv szerkezetéből adódóan komoly szerep jutott az előadást megtartó tanárnak, mert egyebek mellett az ő feladata lett a naprakész szakmai és jogi információk átadása. A jegyzetben tömören leírt tervezési fogalmakat, tennivalókat, ismereteket az előadások során – a szöveggel szinte egyenlő súlyt jelentő mértékben – az előadónak kellett és kell kiegészítésekkel teljessé tennie. Ez már teljesen személytől függő dolog, amelyben a szakmai pályafutás során megtapasztalt tervezői, műszaki ellenőri ismeretek játszanak meghatározó szerepet.

Nyilvánvaló, hogy ugyanazt a tantárgyi törzsanyagot egy másik előadó más jellegű személyes élményekkel és szakmai tapasztalatokkal egészítheti ki az előadása közben, azonban az oktatása így válik hitelessé és sokszínűvé.

Adódik a kérdés, hogy miként fogadták a mérnökhallgatók a tantárgyat? Természetesen másféle módon reagáltak volna például a nyolcvanas években, egy átlagos tervezőirodában, hiszen akkor nem volt ilyen szakmai segítséget nyújtó egyetemi jegyzet. Az akkori tervezőpalánták – egyrészt meggyőződésből, másrészt nyilván a fizetésükön keresztül anyagilag is – ösztönözve voltak abban, hogy a lehető leghamarabb és minél magasabb szinten ismerjék meg a tervezési ismereteket. Ők a tervezői tudást nem jegyzetből, hanem a nagyobb tapasztalattal rendelkező, „végzett” tervező kollégáik mellett sajátíthatták el.
A jelenkor nappali tagozatos hallgatói számára a VITERA egy a választható tárgyak közül, de szerencsére jó néhányuk már tudatosan, a távlati szempontokat figyelembe véve vette fel ezt a tárgyat. Teljesen nyilvánvaló, hogy ebben az életkorban és szakmai tudásszinten még kisebb a motivációjuk, mint később a felsőfokú végzettségük megszerzését követően. Sikernek tartom, hogy a tantárgyra jelentkezők létszáma évről évre a megengedett felső kerethatáron mozog, tehát ebből a szempontból nézve bevált a VITERA.
Nemcsak nappali, hanem levelező tagozatos hallgatóknak is tanítottam a tárgyat. Tapasztalatom szerint létszámukhoz képest az ő oktatásuk nagyobb arányban volt eredményes és hatékony, mint a nappali tagozatosoknál. Akik már szaktudás és szakmai tapasztalat birtokában ültek be az iskolapadba, azok gyakran párbeszéd jelleggel szóltak hozzá az előadásokon elhangzottakhoz, habár számukra embert próbáló dolog volt a munka melletti tanulás.

Évről évre fogékony diákemberekkel volt szerencsém találkozni az órákon, akik egyrészt leképezik a mai világ őket hátrányosan érintő hatásait is, de ugyanakkor meglepően figyelnek a hiteles emberi beszédre. A tervezési ismeretek aktuális szabványokban és jogszabályokban leírt száraz szövegét lényegesen hamarabb fogadják el akkor, ha a mérnöki munka összetettségét, és felelősséget követelő szemléletét a gyakorlatban előforduló szituációkon keresztül mutatjuk be nekik. Sokkal hamarabb látták be a szerződéskötés fontosságát úgy, ha személyes példán keresztül szemléltettem egy jól megfogalmazott szerződési pont későbbi előnyét, ill. a tervezői gondatlanságból bekövetkező hátrányos következményeket.

Mindig a belátásukra és az ítélőképességükre építettem az előadás anyagát. Emiatt rendszeresen előhoztam olyan példákat és élethelyzeteket, ahol a tervezői munkával együtt járó emberi döntéseket tárjuk fel jogilag vagy szakmailag ellentmondásos körülmények között. Azt kívántam kihangsúlyozni, hogy nem elég megtanulniuk a villamos számítási módokat, hanem a saját érdekükben sikeresen kell eligazodniuk a rendszeresen változó jogszabályokban és szabványokban is.

A pedagógia eszközei sokat segítettek az előadások alatt. A műszaki leírás, vagy a szerződéskötés precíz megfogalmazását tárgyalhatnánk sematikusan is, de sokkal jobb, ha egy látszólag idegen világ, az irodalom segítségét hívom ehhez. Példákat ismertettem nekik József Attila, Petőfi Sándor, Arany János, Gárdonyi Géza, és egyéb hírességek írásaiból, gondolataiból.

Ezek alapján a hallgatók érzékelhették a megfogalmazások közti finomságok jelentőségét, például, ha egy levélben ezt írjuk le: „egyszer sem végezték el a méréseket”, ill. amikor „egyszer nem végezték el a méréseket”. Ezek a rövid kitérők a jog, az emberi kapcsolatok stb. világában segítettek megvilágítani számukra, hogy a tervezők olyan emberek, akik egyrészt sikeres vállalkozóknak tekinthetők, másrészt munkájuk során rengeteg emberi konfliktussal is találkozhatnak, és olykor nehéz vívódásokon keresztül kell döntéseket hozniuk, de időnként szárnyalhatnak egy-egy szép megbízatás elnyerésével.

Még egy dolgot érdemes itt megemlíteni, ez pedig a hallgatók körében is tapasztalható kishitűség kérdése. A villamos tervezők a műszaki élet vezető értelmiségének egyik csoportját jelentik. Bizonyos értelemben képesek formálni emberek véleményét, hatással lehetnek más szakma képviselőire is. Egyáltalán nem mindegy sem nekik, és áttételesen nézve az országnak sem, hogy mennyi önbizalommal rendelkeznek ezek a szakemberek. Azt kívántam elérni a hallgatóimnál, hogy építő jellegű jövőképük alakuljon ki, higgyenek magukban, és szeressék szülőhazájukat. Ennek elősegítésére a félév során öt-hat alkalommal – amennyiben végeztünk az akkorra előírt tananyaggal – az órák végén rövidfilmet vetítettem. Ezekben olyan – a közösségért tevékenykedő – „lámpás embereket” mutattam be, akik pozitív hatást gyakoroltak a környezetükre. Közös jellemzőjük, hogy szinte reménytelen helyzetben tudtak a környezetükből kiemelkedő eredményeket elérni, és képesek voltak az emberek helyzetének jó értelmű megváltoztatására.
Arról, hogy az ilyen élményeknek helye, és szerepe van a szakmai oktatásban a félévek végén szóban, és levélben kapott számos pozitív visszajelzés adott tanúbizonyságot. Ezekért a „visszhangokért” volt érdemes katedrára állni, érte meg a befektetett erőfeszítés.

Adódik a kérdés, hogy mennyire volt hatékony a VITERA tanítása. Teljesen egyértelmű, hogy a hallgatók egy része nem választja majd a tervezői pályát, mert számukra ez a tantárgy csak egy a kötelezően teljesítendő egyetemi feladatok közül. Viszont úgy vélem, hogy az elmúlt hat év során minden évben akadtak olyan hallgatók, akik elfogadták a tervezőszakma kihívását. Reményem szerint közülük néhányan egyszer majd összegyűjtik a tapasztalataikat, és visszajönnek az alma materbe, hogy átadják tudásukat az akkori ifjúság számára. (Jelenleg ebben a félévben a képzés szünetel.)

Írta: Dely Kornél villamos tervező

(A cikk az Elektroinstallateur 2017/8-9. számábanjelent meg, közlése a kiadó engedélyével történt.)
A dokumentum forrása az e-villamos.hu portál. [ Bezár | eredeti dokumentum | e-villamos.hu főoldal ]