Eseménynaptár
Toplista
Bejelentkezés:
emlékezz:  
[ Tudnivalók | Regisztráció ]
•FŐOLDAL
MAGUNKRÓL
SZAKMAI SEGÉDLETEK
ESEMÉNYNAPTÁR
HÍRLEVÉL
ARCHÍVUM
KERESŐ
KAPCSOLAT
MÉDIAAJÁNLAT

Összes esemény
Mérnöki szemmel a gazdaságról
Frissítve: 2012. október 04.
Szerző: Dr. Dezső György, okl. gépészmérnök [ e-mail ]
Ez a dokumentum eddig 49 látogatónak tetszett  
"A képviselőházhoz: Ki vagyunk téve egy külföldi rivális könyörtelen versenyének, aki oly kiváló eszközökkel rendelkezik a fény előállítására, hogy nyomott áron el tudja árasztani hazai piacunkat. Ez a rivális nem más, mint a Nap. Kérelmünkben ezért törvényért folyamodunk az összes ablak, nyílás és hasadék bezártatására, melyen át a napfény beárad a lakásokba, és ezzel kárt okoz nyereséges iparunknak, ami megadatott nekünk, hogy országunk javát szolgálhassuk vele. Gyertyaöntők" Frederic Bastiat (1801-1850), francia közgazdász

Az Energiagazdálkodás előző, 2012/5. számának Szemlélet rovatában, A rovatvezető előszava címmel pár sort írtam, említve benne a bruttó hazai termék jelenlegi igen alacsony, 16,2%-os hazai beruházási rátáját (I/GDP) , és ennek könnyen belátható súlyos következményeit . A 2000-es évek első felében hazánkban ez az érték még 22...23 % volt. Holott a növekedéshez és a felzárkózás reményéhez esetünkben ennél is magasabb értékre, és természetesen a beruházási források felhasználásának nagyobb hatékonyságára is szükség lenne. Az Eurostat prognózisa szerint az érték 2013-ban tovább csökken, várhatóan még az ideinél is alacsonyabb, 15,8 %  lesz . Rövid írásomra (már megjelenése előtt) több visszajelzést kaptam, melyek arra utalnak, hogy talán érdemes e téma ürügyén pár vitára ingerlő gondolatot a mérnök és gazdaság kapcsolatáról leírni.

A mérnök és a gazdaság. A magyar mérnökképzés régi, a rendszerváltozást követően egyre égetőbb hiányossága volt, hogy nem ismertette meg a hallgatókkal a közgazdaságtan alapjait, így - más okok között emiatt is -, az oktatás egyre életidegenebbé vált, esélyt se adott arra, hogy (legalább) a mérnökség magáévá tegye a piacgazdálkodás elméletét és kultúráját. Üdvözlendő, hogy ma már az energetikai mérnökök a BSc képzési szakaszon hallgathatnak mikro- és makroökonómiát, de ennek pozitív hatása a hazai mérnöktársadalomban csak hosszú évekkel később fog érvényesülni. Az optimális megoldás természetesen az volna, ha a modern közgazdasági szemlélet részben a szakmai tárgyak oktatásán, valós döntési helyzeteken keresztül is tudatosulna, ehhez azonban az oktatóknak kellene kellő közgazdasági felkészültséggel és tapasztalattal rendelkeznie. Valamennyire is szilárd közgazdasági alapozás nélkül ugyanis aligha lehet valaki eredményesen praktizáló mérnök, hiszen a szerkezeti anyagok, megoldások, technológiák választásában, és általában egy alkotó folyamat minden pillanatában felmerülő helyes döntések meghozatalához ezek az ismeretek nélkülözhetetlenek. Ha a közgazdaságtan alapdogmái, vagy ha így jobban hangzik: a közgazdasági diszciplína axiómái közül megemlítjük, hogy "Minden jószág szűkös.", "Minden jószág helyettesíthető valamivel." és "Csakis az egyes emberek választanak." , akkor ebből is látjuk, hogy a mérnöki választások, döntések egyben elválaszthatatlanul erős közgazdasági töltettel is bírnak .  Márpedig ha pedig a mérnököknek legalább a közgazdasági alapfogalmak tekintetében nincs közös nyelve, akkor vagy nem értik egymást,  elbeszélnek egymás mellett, az eltérő véleményeiket érdemben ütköztetni sem tudják, vagy - nem kívánatos módon - a nem racionális érvelések dominálnak, és marad a nem túl épületes hit-, vagy ideológiai vita. Holott mindaz amiről beszélek színtiszta szakmai kérdés, messze a politikai értelmezéstől és logikától, amit meg kell(ene) hagyni a politikusoknak. De alapvető közgazdasági kultúra nélkül nem létezhet (a fejlett világ fogalmainak megfelelő) műszaki értelmiség sem, hiszen ezen ismeretek hiányában pusztán érzéseik, ösztöneik, jó-rossz beidegződéseik alapján foglalnának állást fontos közügyekben, márpedig  ez édes kevés az olyan előszeretettel és  sokat emlegetett közjó képviseletére. Hogy azután ennek a kultúrának a hiánya mivel jár, annak következményeit láthatjuk. Ráadásul a közgazdaságtan éppoly őrült iramban fejlődik, igazodik a világ valós helyzetéhez, a tapasztalásokhoz, mint maga a technika, és az elmúlt évtizedekben számos olyan ismerettel gazdagodott, ami más megvilágításba helyezi a mérnöki gondolkodást is. Amíg a klasszikus közgazdaságtan és a klasszikus mérnöki felfogás racionálisan gondolkodó és viselkedő szereplőket feltételezett, a modern pszichológia és neurológia bizonyította az emberek kognitív korlátait. Az a tapasztalat, hogy az érintettek az őket körülvevő, kétségtelenül bonyolult világból az optimális döntéshez képest mindenképpen csak kis részeket, szakaszokat ismernek, ahogy mondani szokás: a semmiről minden tudnak. Mindeközben számos igazolását látjuk az "egylövetű" gondolkodás vállalhatatlan kockázatainak, ill. a sok szempontú gondolkodás, a többféle diszciplína vegyes alkalmazásának szükségességének. A valóságban tehát híre-hamva sincs a feltételezett racionalitásnak, vagyis hogy minden elérhető információt beszerezve, azt értékelve maximálnák, vagy optimálnák viselkedésüket, amiket az idealizált döntési modellek, és logikai sémák tartalmaztak . Helyette a valóság az, hogy az emberek egyszerű, vagy inkább erősen leegyszerűsített szabályokat követnek, és döntéseikben jelentős mértékben heurisztikákat használnak. A gazdaságpszichológia és a mérnökpszichológia e ponton fedésbe kerül. A szétesett, atomizálódott, bizalomhiányos magyar társadalomban, amelyre nem jellemző az együttműködés, ahol többnyire nincsenek megtermékenyítő viták, ahol minden erőből oldódik meg, stb., benne a hasonló állapotban lévő szakmákkal, a funkciójukat nem találó szakmai szervezetekkel, kamarákkal, ez különösen veszélyes, mert még annak az esélye is elillan, hogy az említett töredék ismeretdarabokat, - mint egy kooperatív társadalomban -, valamennyire eredményesen össze lehessen illeszteni. A következmény a sok, levegőben lógó, kontrollálatlan, életképtelen gondolat, javaslat, miközben maguk a problémák megoldatlanok maradnak, netán újakat generálunk.

Pár egyszerű szó tehát a gazdaságról, szigorúan mérnöki szemmel, és mérnöki logikával, az aktuálpolitikai aspektusokat meghagyva másoknak, másutt. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy félperifériás országunk Európa centrum országaihoz történő gazdasági felzárkózásának egyik problémájáról beszélünk, amennyire azt le lehet választani a politikai felzárkózásról. A témát indokolja, hogy a szóban forgó beruházási ráta meghatározó gazdaságunk, benne az energetika jövője, és természetesen a hazai mérnökség kilátásai szempontjából is. A kérdés szemléleti okokból is fontos. Egyrészt, mert a piacgazdaságban a várható kilátások, és annak bekövetkezési valószínűségeinek helyes becslése az egyik legfontosabb összetevője a sikernek, így a mérnöki sikernek is, ugyanis a közgazdaságtan széles körben elfogadott centrális dogmái közé tartozik az is, hogy "Az emberek hosszú távú döntéseikben a kockázatok és hozamok kalkulációja alapján választanak." A beruházási döntések természetesen ebbe a hosszú távú döntési körbe tartoznak. Másrészt ezekkel a beruházásokkal kapcsolatos makrogazdasági meggondolások  erősen összefüggnek az energetika és energiastratégia mennyiségi és minőségi kérdéseivel is. Kívánatos tehát, ezen a téren a tisztánlátás, különösen azoknak, akik előszeretettel szólnak hozzá energiastratégiai kérdésekhez.

A makroökonómia alapegyenlete. Mint közismert, a bruttó hazai termék (GDP) az adott országban előállított termékek és szolgáltatások legátfogóbb, és leggyakrabban használt makrogazdasági mérőszáma. Tartalmi elemeit tekintve (termékáramlási szemlélet alapján): 

GDP=háztartások fogyasztása[C]+kormányzati fogyasztás[G]+beruházás[I]+(export–import)[NX].

Foglalkozzunk most röviden a beruházással [I], és tisztázzuk, hogy mi is tartozik a fogalmába. Ha pénzünkért mondjuk (pl. a MOL) részvényt veszünk, akkor az közgazdasági értelemben nem számít beruházásnak, pusztán jó, vagy kevésbé jó pénzügyi befektetésnek. Hasonlóképpen, ha vásárolunk pl. egy erőművet, vagy energetikai szolgáltató céget, akkor rendszerszinten nem történt beruházás, pusztán társaságjogilag egy egyszerű tulajdonoscserére került sor, vagyis ez sem befolyásolja a GDP alakulását, ez csak akkor következik be, ha új erőművet építünk. Természetesen a GDP sok mindenre érzéketlen, sőt sok mindent vitathatóan értékel. Érzéketlen pl. a beruházás minősége, vagy éppen ésszerűsége, gazdaságossága tekintetében. Ha pl. most - hogy egy, e lap hasábjain folyt korábbi vitára utaljak -, 40...50 Mrd Ft-ot beruházunk a budapesti Belváros "eltávhősítésébe" (a kifejezés © Dr. Molnár László), akkor az növelné a GDP-t, viszont semmiféle garanciát nem jelentene a beruházás rentabilitására, vagy bármely más szempontból (pl. ellátásbiztonság, környezeti hatások) értékelve, ésszerűségére. A piacgazdaság elmélete és gyakorlata ezt a piaci szereplők érdekeltségével, és rentabilitásvizsgálatával oldja meg, ez adja a motivációt arra, hogy ésszerű beruházások jöjjenek létre . (Némileg más a helyzet a közjavakat szimbolizáló, fogalommá vált "világítótorony" esetekben , de ezen az érdekes témán most át kell ugranunk.) A makro- és mikroökonómia tehát egy rendszert képez, és bonyolult belső kapcsolatban is állnak. A makrogazdasági beruházási hatékonyság optimuma nem automatikusan esik egybe a mikroökonómiai optimummal, ezeket a szabályozás eszközeivel (pl. adózási és számviteli szabályok) lehet harmonizálni. A szabályozás konkrét elveit (pl. kik, és milyen arányban viselik a terheket, kik, és milyen arányban a kedvezményezettek, stb., összefoglalóan a fiskális politika jelenti) a gazdaságpolitika testesíti meg.  Az egyes országok beruházás hatékonyságában természetesen óriási különbségek vannak, amire figyelemre méltó példa, hogy az Egyesült Államok az elmúlt két évtizedben alacsonyabb beruházási rátával nagyobb növekedést produkált, mint pl. az Európai Unió. Robert Kennedy sokat idézet bonmot-ja szerint  "A GDP mindent mér, amit mérni lehet, de semmit nem mér, amiért élni érdemes” . Mérnökként azonban nem is várjuk, hogy egyetlen mérőszám, vagy adat egy rendkívül bonyolult folyamatot, mint egy ország éves gazdasági teljesítménye, teljes körűen leírjon.

Általában megfigyelhető, és logikailag könnyen belátható, hogy elsősorban a felzárkózni kívánó országok beruházási rátája magasabb, hiszen az új beruházások hozzák az új, korszerűbb, nagyobb termelékenységet eredményező technológiákat, a nagyobb ráta segít lecserélni a kevésbé korszerű állóeszközöket, eljárásokat, növelve ezzel a gazdaság versenyképességet , megteremtve a jövőbeli nagyobb fogyasztás, a jólét lehetőségeit. A termelékenység növelésére égetően szükségünk volna, mert az egy ledolgozott órára jutó GDP vásárlóerő egységre (PPS) számítva pl. az EU-15 = 100 % bázishoz hasonlítva, nálunk pusztán 53,5 % (2009).

A nyíló olló hatást fokozza a technológiai fejlődés gyorsuló üteme, aminek tükrében a kellő volumenű hazai beruházások hiányában, több évtizedes, erkölcsileg elöregedett technológiákkal egyre reménytelenebb a piac által még elfogadott minőséget, termelékenységet, környezetvédelmi követelményeket, stb. teljesíteni. Vagyis nő a leszakadásunk. Más részről, ezzel összefüggésben egyre több, főképpen piacképes tudással rendelkező fiatal hagyja el az országot, és ha ebben nem következik be rövid időn belül jelentős változás, ha a munkavállalók nem látnak perspektívát, akkor az a jelenlegi elvándorlási következmény kikezdi a nemzeti vagyon emberi erőforrást, a fejlődés egyik másik kulcselemét is.

A beruházások forrása egy adott ország gazdaságában a rendelkezésre álló megtakarítások, az államháztartás egyenlege (az államnak fizetett adók, és az abból fedezett transzferek különbsége), ill. a folyó fizetési mérleg helyzete, valamint a mi speciális helyzetünkben a felzárkózási források. Sajnos egyik előállításában, ill. lehívásában sem állunk jól, a források felhasználásának hatékonyságáról nem is beszélve. A gazdaságpolitika a fogyasztásösztönzéstől reméli a gazdaság beindulását, ez viszont tovább csökkenti a megtakarításokat, így még kevesebb hazai forrás áll rendelkezésre a beruházásokhoz. Mindeközben a fejlett világnak hatalmas tőkefeleslege, benne pl. a nyugdíjalapok befektetési lehetőségeket keresnek maguknak, hogy hozamot termeljenek. Ez a csökkenő kamatlábak miatt beruházási lehetőségeket keres, és megfelelő gazdasági klíma esetén jönne.

A nemzeti vagyon. A nemzeti vagyon definíciószerűen az alábbiakból tevődik össze: dologi tőkeelemek (lakásállomány, magánvállalkozások vagyona, kormányzati vagyon), emberi tőke  (oktatás, szakképzés, egészségügy), technológiai tőke (vezetési-szervezési tudás, tudományos és mérnöki ismeretek, főiskolák, egyetemek, könyvtárak), földterület, természeti erőforrások (ásványvagyon, környezeti erőforrások) . A magyar nemzeti vagyon értéke nem ismert, de becslés szerint  összetételében 46 % a dologi tőkeelem , és 54 % a humán tőke. Tulajdonosi megoszlását tekintve pedig a vállalatok 23 %, az állam 15 %, míg a háztartások 62 %-ban részesednek. A szóban forgó beruházási ráta azt mutatja, hogy a nemzeti kibocsátás mekkora hányadát fordítjuk az ország tartós tőkeelemeinek, a már említett 46 %-os rész bővítésére. A GDP bruttó beruházást vesz számításba, tartalmazza tehát az értékcsökkenést is, vagyis az év közben elhasznált tőkemennyiséget. Az ország gyarapodását jelző nemzeti vagyon azonban csak a nettó beruházás értékével változik, vagyis természetesen létezik olyan alacsony bruttó beruházási ráta, ami a vagyonban meglévő tőkeelemeket nem hogy gyarapítja, hanem fogyasztja. Becslések szerint a jelenlegi bruttó 16 %-os ráta sajnos a mi esetünk, már a nemzeti vagyon tőkeelemeinek amortizációját sem fedezi. A GDP, vagy a beruházási ráta az évek folyamán jellegében úgy működik, mint a kamatos kamat, vagyis országok ilyen jellegű adatainak viszonylag kis eltérései is évek alatt hatalmas különbségekké nőnek. Így a magyar gazdaság versenyképességét hosszú távra tovább csökkenti.

A következmények. Az alacsony beruházási ráta miatt a mérnöktársadalom messze kapacitása alatt foglalkoztatott, nincs, vagy kevés a munka. Nincs elegendő szakmai kihívás, pedig a szakmai kihívás a legnagyobb tanítómester, így a meglévő technikai tudás is gyors ütemben leépül, értelmetlenné, egyúttal lehetetlenné teszi az ezen a területen ugyancsak gyors változások követését. Aligha vitatható, hogy a következő évek terveinek már a tervező asztalokon, vagy a képernyőkön kellene lennie, de ezeknek nyoma sincs. A közgazdaságtan egyik centrális dogmája szerint "Minden társadalmi kölcsönhatás felfogható piaci folyamatként."  És persze ennek a fordítja is működik. A koruknál, felkészültségüknél fogva piacképes tudással rendelkezők egy jelentős része elmegy külföldre, az emberi erőforrás leépülése pedig egyúttal a nemzeti vagyon csökkenését is jelenti. Az bizonyos, hogy a XXI. század globalizált világában az egyéni életutak hazai perspektívátlanságára nem lehet eredményesen pusztán a hazafias nevelést megoldásként felkínálni.

A műszaki felsőoktatásban a hangsúlyt abba az irányába kellene tolni,  amelyikben az növeli a mérnök fokozott érzékenységét munkája valós társadalmi hasznossága iránt. Hiba azt gondolni, hogy mindez önmagától teljesül, mondjuk a pusztán a józan ész hatására. A Nobel-díjas Samuelson írja híres közgazdasági tankönyve  előszavában, hogy "a józan ész számára nem kézenfekvő minden közgazdaságtani elv", vagyis ezt bizony tanulni kell, attól hogy valaki megtanulja a termodinamikai főtételeket, nem biztos, hogy érti, vagy ajándékba kapja hozzá a közgazdasági tudást. A felzárkózó társadalmak, így a miénk is, azzal a mindennapos közgazdasági problémával (is) találkoznak, hogy beruházásaik során, azaz a technológiai megújulás mozzanataiban vajon melyik megoldást válasszák. Könnyű rávágni, hogy természetesen a létező legkorszerűbbet, hiszen mi más segítené jobban a felzárkózást a fejlett világhoz. Nos, ez többnyire nem így van. Egyrészt a csúcstechnika a legdrágább, forrásaink pedig végesek, így a valóságban egy optimalizációs feladat előtt állunk, véges forrással miképpen lehet az adott színvonalon a legtöbbet emelni. Másrészt egy-egy csúcstechnológia szerves beillesztése egy meglévő rendszerbe, kultúrába nem is biztos, hogy járható, vagy hogy rendszeridegen megoldásként hozza az elvárt hasznot. Ráadásul ebben a kérdésre a mikro- és makrogazdaság többnyire eltérően reagál, és bölcs szabályozás volna szükséges (adók, leírási kulcsok, stb.) a nemzetgazdasági optimum érvényesítésére.
Az emberi erőforrások mellett a fejlődés kulcstényezői közé tartozik a tőke és technológia. A fejlett világ hatalmas tőkefeleslege, benne pl. a nyugdíjalapok, befektetési lehetőségeket keresnek maguknak, hogy hozamot termeljenek. A tőkefelesleg a csökkenő kamatlábak miatt beruházási lehetőségeket keres, de ehhez nem áll rendelkezésre elegendő technikai innováció. Leegyszerűsítve úgy is mondhatnánk, hogy több a pénz, mint az értelmes gondolat. (Nálunk, ahol a források egy aránytalanul nagy része most is szökőkutakra és díszburkolatokra mennek, ennek komoly tradíciói vannak.) Ha nincs, vagy nem jön a tőke, nincs elegendő volumenű beruházás, nem korszerűsödik a nemzeti állóeszköz állomány, akkor nincs technológiai fejlődés, az erkölcsileg, vagy technikailag elavult eszközök nem cserélődnek le a fejlődés kívánta ütemben, nekünk pedig nincs számottevő versenyképes saját technológiánk, vagy technológiai fejlesztésünk.

"A hiba nem a csillagzatainkban, bennünk van..."  Cikkemben a következő egyszerű gondolatokat szerettem volna t. Olvasó figyelmébe ajánlani. Az egyik a vészesen csökkenő hazai beruházási rátára, aminek számos közvetlen negatív következménye van/lesz, azon a fő problémán túl is, hogy csökkenti a növekedési potenciálunkat, így elúszik a gazdasági felzárkózásunk történelmi lehetősége. A másik, hogy helyzetünkben külső tőke és technológiai transzfer nélkül, pusztán önerőből, képtelenség a felzárkózás, ezért alapvetően más, józanabb, önkritikusabb, képességeinket és lehetőségeinket, vagyis erőforrásainkat reálisabban számításba vevő hozzáállás volna szükséges, mint amit tapasztalunk. Felismerni, amit Bastiat A gyertyaöntők petíciójában majd két évszázaddal korábban már világosan látott. Ha az energetika hangadói által javasolt visszaállamosítás, versenykorlátozás, központi árszabályozás, stb., röviden: piacellenesség, kapitalizmusellenesség folytatódik, akkor zuhanórepülésünk is folytatódik, hiszen kikapcsolunk mindent, ami a piacgazdálkodás hajtóereje, és szűkös forrásainkat is illúziókra költjük. A harmadik, hogy a mérnöki megoldások, a választott technológiák, vagyis az egész innovációs folyamat során jelentős javulást kellene elérnünk a gazdaságossági optimalizáció, a rentabilitás tekintetében, ez pedig csak a jelenleginél nagyobb közgazdasági felkészültséggel, józanabb szemlélettel fog menni, ezért javítanunk kellene a mérnökképzésen, de főképpen a mérnöktovábbképzésen. A dolgok persze összefüggnek, a gazdálkodásban, ebben az alapvető emberi tevékenységben felkészültebb, azt értő mérnök, valószínűleg nyitottabb, együttműködőbb, fóbia mentesebb, gondolatai is reálisabban, jobban hasznosíthatóak. Ha viszont nincs beruházás, nincs technológiai fejlődés, ha (immár beprogramozottan) nő a lemaradásunk a fejlett világhoz, akkor az a hazai emberi erőforrásokat is tovább pusztítja.

Ez a dokumentum eddig 49 látogatónak tetszett  
[ Nyomtatható változat ]

A fórumban megjelent hozzászólások nem tükrözik az e-villamos.hu portál szerkesztőségének véleményét.
Még nem érkezett hozzászólás
Hozzászólok a cikkhez:

Név:
- regisztrálok
Jelszó:


maradjak bejelentkezve
emlékezzen rám (cookie-használat!)

Szöveg (html kódok nem engedélyezettek):

(Még karaktert írhat)

Egyetlen fix dolog van, a változás - interjú Kun Gáborral, az Elektrotechnikai Tagozat elnökével
2017-04-24 13:08:05,

HorGa: Tisztelt Kollégák! Részben minden hozzászólással egyetértek, de azért írom, hogy csak részben, [...]
Egyetlen fix dolog van, a változás - interjú Kun Gáborral, az Elektrotechnikai Tagozat elnökével
2017-03-20 20:51:06,

Radványi László: Tisztelt Kollégák! Én a fentebb említett kormányrendeletnek estem áldozatául, s lassan 1 éve keresem [...]
A Parlament előtt az egyszerű bejelentés kiterjesztése
2017-03-07 14:01:56,

kismiska: abba kéne hagyatni ezt az ész és értelem nélküli rendelet-módosítgatásokat! Már követhetetlen, mikor-miért-miként [...]
Lassan teltházas a Construma kiállításcsokor
(2017. február 22.)
A jelentkezési határidő január közepén járt le, és a kiállítás csokor szinte minden eleme teltházas. Ez azt jelenti, hogy nagyon színvonalas kiállításra számíthatnak a látogatók április 5-9. között a HUNGEXPO Budapesti Vásárközpontban.
Tovább
Energiatakarékos megoldások Budapest legzöldebb irodaházában
(2016. december 09.)
Mitől lehet intelligens egy iroda? Miként hasznosítható a munkahelyen a napenergia vagy az esővíz? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Budapest új irodaépülete, a Nordic Light, amely jelenleg az egyik legmodernebb és leghatékonyabb irodaháznak számít az országban.
Tovább
LpS 2016 – A világítástechnikai innovációk, trendek és technológiák nemzetközi szimpóziuma
(2016. szeptember 08.)
Magyar vonatkozása és előadója is lesz a Symposiumnak. Szabó Ferenc, a Pannon Egyetem tanára szeptember 21-én délután tart előadást a „Spektrálisan-hangolható LED és OLED világítás” workshop keretében „Kihívások és megoldások a LED-es múzeumvilágítás területén” címmel.
Tovább
63. Vándorgyűlés - Innováció és trendek az elektrotechnikában
(2016. szeptember 07.)
2016. szeptember 14-16. között 63. alkalommal kerül megrendezésre a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Vándorgyűlés Konferencia és Kiállítás nevű rendezvénye.
Tovább
InfoShow - országos szakmai kiállítás- és konferenciasorozat 2016-17-ben is!
(2016. szeptember 07.)
Trendek és új lehetőségek az elektrotechnikában és a kapcsolódó előírásokban" címmel, aktuális témákkal folytatódik az InfoShow, immáron 9 helyszínen.
Tovább
Az építőipar és otthonteremtés hazai csúcsrendezvénye: CONSTRUMA
(2016. március 09.)
Április 6-10. között ismét megnyitja kapuit az építőipar legnagyobb hazai eseménye, a CONSTRUMA. A kiállítási csokor kihagyhatatlan fóruma a szakmai érdeklődőknek, amely a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően 2016-ban már az otthonteremtés teljes spektrumát lefedi.
Tovább
Kiváló magyar beszállítók az E.ON-nál
(2016. február 29.)
A E.ON 2009 óta minden évben díjazza a legjobb minőségű szolgáltatást nyújtó beszállítóit.
Tovább
MEKH bírságok lejárt hitelességű fogyasztásmérők miatt
(2015. szeptember 10.)
Hhárom elosztótársaságot bírságolt meg a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) lejárt hitelességű mérőórák miatt.
Tovább
Hobbim az elektrotechnika - eredmények
(2015. szeptember 08.)
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület több éve hirdeti meg és bonyolítja le sikeresen „Hobbim az Elektrotechnika” pályázatot.
Tovább
Kiemelkedő villamosenergia-fogyasztás
(2015. szeptember 07.)
A MAVIR kiemelkedő villamosenergia-fogyasztást mért az idei, hosszan elhúzódó kánikulában: június-augusztusban 10 744,4 gigawattóra volt az ország fogyasztása.
Tovább
A világ első gázzal szigetelt kapcsolóberendezése
(2015. augusztus 27.)
Jelentős áttörést értek el a gázszigetelésű kapcsolóberendezések technológiai fejlesztése terén azáltal, hogy üzembe helyezték a világ első olyan nagy- és középfeszültségű gázszigetelésű (GIS) kapcsolóberendezés egységeit.
Tovább
Folytatódik a közbeszerzési szabályozás előkészítése
(2015. július 01.)
A Parlament előtti tárgyalás szakaszában van a közbeszerzési törvény, ezért időszerűvé vált a végrehajtára szolgáló jogszabályok előkészítése is.
Tovább
Elektrotechnikai tematikus séták
(2015. június 26.)
Több mint 60 érdeklődő vett részt a Múzeumok Éjszakája alkalmából szervezett tematikus sétákon.
Tovább
Világítástechnikai szakmérnök képzés indul ősztöl
(2015. május 26.)
Az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának Mikroelektronikai és Technológia Intézete 2015 szeptemberétől világítástechnikai szakmérnök képzést indít.
Tovább
Együttműködik a MEKH és az MMK
(2015. május 14.)
Együttműködési megállapodást írt alá dr. Dorkota Lajos, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal és Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke.
Tovább
Óriás transzformátort gyártott az ABB a MAVIR-nak
(2015. április 14.)
Az ABB 2014 szeptemberében egy 500 MVA-es, 3-fázisú auto-transzformátor leszállítására kapott megbízást a hazai villamos energia átviteli-rendszerirányító MAVIR Zrt-től. A transzformátort, ami a mai napon érkezett a MAVIR martonvásári alállomására az ABB a lengyelországi Lódzból speciális szállítójárművekkel szállította hazánkba.
Tovább
Föld órája: 172 ország fényei hunytak ki
(2015. április 01.)
Minden eddiginél több ország csatlakozott idén a Föld órájához: a Természetvédelmi Világalap (WWF) által meghirdetett kampány során a világ 1400 ikonikus pontján hunytak ki a fények.
Tovább
Kecskeméten tárgyaltak a Magyar Mérnöki Kamara vezetői
(2015. március 20.)
Kecskemétre látogatott március 17-én és 18-án a Magyar Mérnöki Kamara alelnöki tanácsa és elnöksége. A mintegy 18 ezer jogosított szakági tervezőt, szakértő mérnököt számláló, és csaknem 13 ezer műszaki ellenőrt és felelős műszaki vezetőt nyilvántartó köztestület vezetői az ország egyik leggyorsabban fejlődő településén – városi és megyei vezetőkkel tárgyalva – igen sűrű és sikeres programot bonyolítottak.
Tovább
Kivitelezői gyakorlattal rendelkező villamosmérnököt keresnek
(2015. február 27.)
Békés megyei vizműtelepek épitéséhez keresnek kivitelezői gyakorlattal rendelkező villamosmérnök szakembert, projektvezetői munkakörbe. Jelentkezés a 06/70 624-3707 számon.
Tovább
Állás az SZTNH-nál
(2014. november 18.)
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a Szabadalmi Főosztály Villamossági Osztályára 2 db szabadalmi elbírálói állást hirdet meg.
Tovább
Teljes hírarchívum
© Minden Jog Fenntartva.