Eseménynaptár
Toplista
Bejelentkezés:
emlékezz:  
[ Tudnivalók | Regisztráció ]
•FŐOLDAL
MAGUNKRÓL
SZAKMAI SEGÉDLETEK
ESEMÉNYNAPTÁR
HÍRLEVÉL
ARCHÍVUM
KERESŐ
KAPCSOLAT
MÉDIAAJÁNLAT

2017. április 05. és
2017. április 09. között:
Construma 2017
A CONSTRUMA napjainkra olyan komplex kiállítási csokorrá vált, mely lefedi az otthonteremtés teljes spektrumát a lakásvásárlástól az építkezésen át a lakberendezésig, kerttervezésig.
Tovább
Összes esemény
Az Energiastratégia 2030 margójára
Frissítve: 2012. január 26.
Szerző: Dr. Dezső György okl. gépészmérnök [ e-mail ]
Ez a dokumentum eddig 56 látogatónak tetszett  

„A rossz, mit ember tesz, túléli őt.”
Shakespeare (Julius Caesar)

Az alaphelyzet

A tervező mérnöknek – mert hogy a mérnöki gondolkodás és tevékenység is tartalmazza ezeket a megkerülhetetlen elemeket –, a szeme sem rebben, ha azzal a paradoxonnal találkozik, hogy az egyébként megtervezhetetlen jövőt kell megterveznie. Most is egy ilyen témáról van szó: a Parlament 2011. október 3-án elfogadta a 2030-ig szóló, és 2050-ig kitekintő Nemzeti Energiastratégiát.

Persze a stratégiai anyagokat nem kell túlságosan komolyan venni, akarjuk, nem akarjuk, azok majd alakulnak a valóság kényszerei alatt, ha meg nem, akkor majd tovább fizetjük illúzióink felárát. Különösen igaz ez napjainkban, amikor ember fia nem látja, hogy az „ország átszervezése”, és benne a gazdaság, hová tart, hol éri el végső formáját, vagy éppen ütközik, immár áthatolhatatlan falba. Nem ismeretes az a közgazdasági elv, vagy rendszer, és annak belső logikája sem, amelynek mentén a jelenlegi állami beavatkozások folynak. Mindez a társadalomra is ráerőltet egy sajátos nézőpontot, amivel már az országunk gazdaságát meghatározó súlyos külső feltételeket se tudja kellő józansággal, racionalitással értékelni.

Jobb híján erre a „végtelenül” sokismeretlenes, ingatag alapra épül a szóban forgó Energiastratégia.3 Egyébként meg éppen masírozunk egy feneketlen recesszióba, de nem egy-két évesbe, az a stratégia számára kevéssé volna érdekes, hanem sajnos minimum évtizedes nagyságrendűbe. Már látnunk kellene a négy-öt év múlva belépő és a kilábalás esélyét hozó fejlesztéseket, beruházásokat, de ezeknek sehol semmi nyoma. Gondolkodni, vitatkozni persze érdemes és kell, mert a stratégia kijelöl valami irányt, kormányzati szándékot, ami jó esetben a tervezett időutazás elején még hasonlíthat is a valóságra. Napjainkban sok dolgozat foglalkozik ezzel a témával, annak egyes részletkérdéseivel, és ez örvendetes. Az alábbiakban a jóváhagyott stratégia egy olyan oldalával kapcsolatban elmélkednék – a technokrata olvasók részéről nem túl sok egyetértést remélve –, amelyikről eddig talán elveszve a részletekben, a szükségesnél kevesebb szó esett.

Az állam szerepe

„A piacgazdaság bizalmon, vállalkozási kedven, takarékossági ösztönön és kockázatvállalási készségen alapuló gazdasági rend és mint ilyen, nem állhat fenn védőszabályok és jogelvek, szóval olyan biztosítékok nélkül, amelyek az egyénnek védelmet és támaszt nyújtanak nemcsak a többi egyén túlkapásai, hanem az állam önkénye ellen is.”

Kezdjük mindjárt az Energiastratégia ún. Lényegi megállapítások fejezetével. Jelenleg a magyar állam elvileg az EU előírásaival összhangban álló szabályozórendszert működtethet, annak érdekében, hogy az energiapiac szereplői országunk nemzetgazdasági, ellátásbiztonsági és környezetvédelmi szempontjait követve tevékenykedjenek. Ezt azonban az Országgyűlés által most jóváhagyott stratégia elégtelennek tartja, ezért ezen a területen is az állami szerepvállalás erősítését tűzi ki célul, amihez – véleményem szerint – a magyar államnak, most és belátható időn belül, se kellő ereje, se kellő képessége nem áll rendelkezésére. De talán nem is ez a fontos, hanem hogy ez így helyes-e? Vajon, ha egy állam a XXI. században, Európa közepén, békeidőben nem tudja koherens jogi és gazdasági eszközökkel a piaci szereplőket a(z egyébként nem túl definitív) közérdeket szolgáló, vagy azzal harmonizáló viselkedésre szorítani, akkor hogyan tud az állam ennél nagyságrendekkel bonyolultabb fejlesztési, beruházási, üzemeltetési kérdéseket állami érdekeltségű vállalatokon keresztül, az elvárt racionalitással, más piaci szereplőkkel versenyképesen megoldani? Véleményem szerint sehogy. Ha az államosítás indoka az, hogy a magánvállalkozók önérdeküket követik, akkor miért nem gondolhatjuk, hogy az állami hivatalnokok „politikai vállalkozók”? Ők az újraválasztásukhoz szükséges szavazatokat igyekeznek maximálni, ez pedig nemzetgazdaságilag a közgazdasági racionalitás ellen hat. (Mint például ahogy a hazai energetikában kevés nagyobb kárt okozó ügy volt az elmúlt két évtizedben, mint az energiaárak politikai manipulálása a szociális helyzettől függetlenül.) Márpedig a most jóváhagyott Energiastratégia szerint az állam az általa tulajdonolt cégeken keresztül kívánja a piacot befolyásolni, azaz érdekes módon távlatilag is úgy tervezik, hogy az állam egyidejűleg lesz a piac szabályozója és a versenyben résztvevő szereplő. Ezzel nemcsak a verseny feltételeit, hanem azt is meg tudja határozni, hogy ki lesz a nyertes, ami nyilvánvalóan magában hordozza a piac- és versenytorzítás minden lehetséges veszélyét.

Talán már az eddigiekből is kiderült, nem vagyok barátja sem a tervgazdaságnak, sem az államkapitalista megoldásnak, általában az állam túlzott beavatkozásának, mégpedig azért nem, mert az ilyen beavatkozások kiölik a kreativitást, az innovációs képességet, melegágyai a korrupciónak, aláássák a befektetői bizalmat, a kiszámíthatóságot, márpedig éppen az energetikai beruházásokhoz szükséges a kiszámíthatóság, többek között azért, mert ez a tőkevonzó képesség egyik alapja. Az élet és a gazdasági folyamatok hoznak épp elég kockázatot, semmint hogy azokat követhetetlen politikai/állami beavatkozással tovább kellene növelni. Hogy ezt másképpen is lehet értelmesen és eredményesen csinálni, azt az Egyesült Államok vagy Európában Németország energetikája jól mutatja. Ezt nálunk sokan nem értik, sokan nem is akarják érteni, és ez meg is látszik a harmadik köztársaságunk gyenge, az objektív feltételekből levezethetőnél lényegesen gyengébb gazdasági eredményein, mert a piacgazdaság szabályait erőből, tudatlanságból, felelőtlenségből át lehet hágni, csak mint tapasztaljuk, igen nagy árat kell érte fizetnünk.

A kapitalizmus gazdasági rendje, mint minden rendszer, számos rendszerhibával is rendelkezik, de kétségtelenül a leginnovatívabb, és igen sikeres önjavító képességgel bír. Kapitalista gazdálkodás folyik azonban Nyugat-Európában és mondjuk Burkina Fasoban is. Nos, a magyar kimiskárolt kapitalizmus egyre kevésbé kezd hasonlítani a nyugatihoz, ennek megfelelően egyre kevésbé várhatók az ahhoz hasonló innovatív eredmények. Az állami tulajdonlás aránya egyre magasabb, ráadásul politikai szintre viszi a gazdasági döntéseket, meghágja a szubszidiaritás elvét, mint a sikeres társadalom és gazdaságszervezés kulcsát, ezzel kiiktatja az egyéni kreativitást. Rendszer szinten az alkotó értelmiséget egyszerű végrehajtókká, szellemi segédmunkássá degradálja, a szaktudás, és a tudomány pedig pózzá válik, nem problémamegoldó, innovatív alkotó eszközzé. Sajnos tapasztalhatjuk ezek jeleit (példaként lásd akár a távhőszolgáltatás stratégiáját). Leegyszerűsítve, ebbe, és az ennek nyomán jelentkező versenyképtelenségbe bukott bele két évtizeddel ezelőtt a korábbi gazdaságszervezési rendszer. A történelem nem ért véget, de nem is ismétli önmagát. Szerte a világon élénk tudományos vita folyik a kapitalizmus további perspektíváiról, és az utána lehetséges rendszerekről. Azt azonban komolyan senki nem állíthatja, hogy a legfontosabb alapelvekben, a jogállamiságban, a magántulajdon szentségében, a demokratikus működésben, a piaci versenyben, a magyar energiastratégia időléptékében érdemi változás következhetne be10. Az pedig súlyos önértékelési zavarra utalna, ha arra gondolnánk, hogy mi fogjuk a rendszert megújítani.
Semmi nem indokolja tehát, hogy Magyarország gazdaságában ezzel ellentétes folyamatok hassanak, és ne a fejlett világ játékszabályaival kompatibilisen működjék. Jönnek a jelzések, hogy ésszerűen más lehetőségünk nincs is.

Távhőszolgáltatás

„Ön jól választott.” Az Aeroflot (a volt Szovjetunió egyetlen légitársaságának) jelszava

Megkerülhetetlensége miatt az Energiastratégia röviden foglalkozik a távhővel is, és a „távhőszolgáltatás versenyképességének biztosítása” érdekében előirányozza a „Távhő-fejlesztési Cselekvési Terv” elkészítését. A távfűtés egy tőkeigényes, sok tekintetben rugalmatlan, merev technológia, aminek kiépítéséhez, fejlesztéséhez, eredményes működtetésére már csak emiatt is alapvető hatással van a jogbiztonság és a kiszámíthatóság. Napjainkban ezek tekintetében is mélyponton vagyunk, elég a távhő árak 2011. tavaszi befagyasztására, vagy az egyébként éveken át túlzott mértékű KÁT azonnali megszüntetésére utalni, de nem sokkal jobb a helyzet a kialakított új árképzési rendszerrel szemben se. A bizalom oda, a károk nagyok, a hitelezés leállt, a bankok és befektetők kockázati felárai az egekbe szöktek, és miközben az egyik oldalon a jelentős irreverzibilis veszteségek vannak, a mérleg másik, „eredmény” serpenyőjében voltaképpen nincs semmi, ami racionálisan értékelhető volna. Mindez nem túl jó belépő egy hosszútávú cselekvési terv megalapozásához. Nézzük ismét az Energiastratégia 2. fejezetét, a „lényegi megállapításokat”, ahol a távhőszolgáltatással kapcsolatban a következőket olvashatjuk (ez voltaképpen kiemelése a 6.3.2. pontban leírtaknak): „... a szolgáltatás színvonalának fejlesztése (decentralizált, fokozatosan összekapcsolható távhőszigetek létrehozása, alacsonyhőfokú (sic!) távfűtésre való áttérés, a távhűtés lehetőségének vizsgálata,...egyedi szabályozhatóság és mérés, falusi távfűtőművek fejlesztése). ...Ezáltal a lakásállomány jelenlegi 15%-áról a távhőszolgáltatás lefedettsége akár növekedhet is.” Ezek a címszavak takarnák tehát a távfűtés versenyképességének csodafegyvereit? Ilyen egyszerű, pusztán technikai okok miatt, amit egy laikus is tud, döglődik 50 éve a hazai távfűtés? Bizonyára nem. Az okok mások, sokkal mélyebbek, és a húsz éve folyó áltudományos ötletelés helyett, egészen más végéről kellene megoldásukhoz is hozzáfogni.

Mélyen el kellene azon is gondolkodni, milyen, és miképpen működik az a hazai szakmai közélet, és annak intézményei, hogy – miközben nagy mellénnyel kioktatjuk12,13 a világot –, egy ilyen szöveg a magyar Parlament elé kerülhet. Tudjuk milyen.

Az elmúlt két évtizedben itthon sem a szakma, sem a politika nem tudott azzal a kérdéssel megbirkózni, hogy a kommunális távfűtést monopóliumként vagy oligopóliumként kell-e kezelni. Ez természetesen nem pusztán elvi kérdés, hanem a szakszerű jogi és közgazdasági szabályozás alapkérdése. Hogyan lehet az Energiastratégiában a távfűtés versenyképességéről beszélni, ha pl. központi árszabályozás van? Milyen a verseny az, amelyikben a versenyzőkre eltérő ÁFA-t vetnek ki? És így tovább...

Általánosságban az mondható: ha a piacokon az a hatékony megoldás, hogy egy szolgáltató szállítja a felhasználókhoz a fűtésre és használati melegvíz készítés fedezéséhez szükséges energiát, vagyis a szolgáltatási költségek emelkednének, ha egy helyett két, vagy több cég szolgáltatna, akkor azt közgazdasági terminológia szerint természetes monopóliumnak nevezzük. Esetünkben a szóban forgó szolgáltatást adott területen a távhőszolgáltató és a gázszolgáltató is el tudja végezni, sőt, többnyire mindketten jelen is vannak, kiépített hálózattal rendelkeznek, közöttük tehát – megfelelő szabályozás mellett –, versenyhelyzet alakulhat ki. Korántsem arról van tehát szó, mint gyakran a leegyszerűsítő megközelítések állítják, hogy ahol drót, cső, sín stb., vagy ezek valamiféle hálózata található, ott ab ovo természetes monopóliummal állnánk szemben. Ellentmond egyébként ennek a mindennapi tapasztalat is, lásd a telefóniát, a vasúti közlekedést, vagy éppen a vasúti és közúti közlekedés versenyhelyzetét, vagyis ezek a példák éppen azt mutatják, hogy lehet versenyt generálni ilyen helyzetben is, csak a politikai szándék kérdése. Van olyan vélemény, hogy miután a gázszolgáltató eladja a gázt a távhőszolgáltató részére, nem alakul ki versenyhelyzet. A tőke és a befektetők logikája és gondolkodásmódja azonban más.

A fogyasztók által kifizetett szolgáltatási díjak azonban tartalmaznak egy nyereséghányadot, amit a szolgáltatók sorba kapcsolt gáz és távhő esetében megosztanak egymás között, míg tiszta gázellátás esetében a teljes profit a gázszolgáltatóé. Azt kell tehát vizsgálni, hogy megfelelő szabályozás esetén hoz-e ez a verseny fogyasztói árcsökkenést, vagy sem.

Németországban, pontosabban annak nyugati felén az 1973-as, első olajárrobbanást követően, 1975 óta nem kap használatba vételi engedélyt az a építmény, amelyik nem rendelkezik hőleadónkénti automatikus szabályozással. Harminchat évvel később, Magyarországon, megbízható adat sajnos nem áll rendelkezésemre, de még mindig csak a fogyasztói rendszerek töredéke van ilyen szabályozással, és a hozzátartozó, takarékosságra ösztönző költségosztóval ellátva. Ez is érdekes, mondhatni tanulságos megoszlásban: vannak városok, ahol ez száz százalékban megvalósult, és vannak, ahol csak legfeljebb 20...30%-ban. Ez is azt mutatja, hogy itt nem technikai kérdésről van szó. Tapasztalati adatok alapján pusztán a fűtési szekunder rendszerek néhány év alatt megtérülő, mondhatni önfinanszírozó korszerűsítése, az individuális szabályozhatóság és a felhasználás arányos elszámolás megteremtése, átlagosan évi kb. 20% hőfogyasztás csökkenést eredményezett. Van itt egy fontos további járulékos eredmény is. A szolgáltatások közül a távfűtés az egyedüli, amelyik az említett korszerűsítés nélkül a felhasználó számára szabályozatlan, emiatt kiszolgáltatott helyzetű, és eleve ellenérzéssel áll a szolgáltatáshoz. Ezért, nagy titkok tudója lehet az, aki arra rájön, miként tudták az ebben érintettek ezt az egyébként triviális megoldást majd negyven évig elszabotálni.

Az alacsony hőmérsékletű távhőrendszerek és a (feltehetően ezekkel kombinált) távhűtés egymás mellett említése külön bájt ad a felsorolásnak, miután azok egymás ellen hatnak. Maga a távhűtés egyébként a hazai kétvezetékes rendszerek adottsága mellett decentralizált abszorpciós hűtésként tudna elterjedni, ha a versenyképesség alapjai megvolnának. Mint ismert, a csökkenő fűtőközeghőmérséklet drasztikusan drágítja a megoldást, ami egyébként csak akkor versenyképes, ha a villanyár/hőár hányados kb. 7...9. Vagyis a megoldás kulcsa az igen alacsony hőár volna, ha viszont ilyennel rendelkeznénk, akkor a távhővel se volna gondunk. További probléma, hogy a hűtés nyári néhány száz h/a kihasználási óraszáma, a jelentkező növekményköltségével, minden elvégzett számításunk alapján, többnyire rontja és nem javítja az egész távhőrendszer gazdaságosságát.

Nem véletlen, hogy a trigeneráció, vagy maga a távhűtés mindenütt a világon elsősorban nagy objektumok koncentrált hűtési igényeinél jött számításba, és nem a kis „hűtőenergia sűrűségű” területeken.

A „távhűtés lehetőségének vizsgálata”, így ilyen formában, önmagában is egy kakukktojás egy stratégiai anyagban, és azzal a további veszéllyel is jár, hogy valaki még komolyan veszi, és a téma önjáróvá válik. Ne felejtsük el, hogy a falutávfűtés képtelen ötlete is így indult, és papíron máris igen fényes karriert futott be, már bekerült az Energiastratégiába, sőt, jóváhagyta az Országgyűlés, már meg is nyíltak a pénzforrások. Figyelhetjük a téma további fényes karrierjét. Hát itt tartunk a remek gazdaságmegváltó ötletekkel 2011/12-ben.

Összefoglalás

Véleményem szerint alapjaiban hibás a jelenlegi hivatalos hazai társadalmi és gazdasági helyzetelemzés, amelyik ideologikus, önkényes magyarázatokon alapuló irányokat tűz ki. Ilyen körülmények között igen meglepő volna, ha egy szakpolitikai prognózis, mint az Energiastratégia, amelyik ezer szállal kötődik a gazdasághoz és a társadalomhoz, ebben a hibás alapkoncepcióban – akár előrejelzésében, akár eredményeiben – sikeres volna. Ez az anyag azonban egy önmagában is kakofón anyag, amelyikben mindenki mondja a magáét. A kiválótól a csapnivalóig, különböző színvonalú részanyagokat valaki egy szövegszerkesztőn egybeszerkesztette, mellőzve minden érdemi összehangolást, súlyozást, rangsorolást. Az épületenergetika, de különösen a távfűtést tárgyaló rész egyszerűen röstellni valóan gyenge, semmitmondó. Ha lehet, ennél is nagyobb baj, hogy az egész anyag alapvetően technikai jellegű, a technikától várja a megoldást, holott csupa széles körben, mondhatni unalomig ismert megoldásról van szó. Ha tehát valóban itt volnána  a problémák okai, netán ez jelentené a megoldást, akkor érthetetlen, hogy miért tartunk ott, ahol tartunk. Mondhatnánk, hogy majd a Cselekvési Tervek tartalmaznak valami érdemi dolgot, de erre a stratégiára nem lehet építeni, így az önálló Cselekvési Tervek vagy erőtlenek lesznek, és csak a jelenlegi káoszt fogják növelni.

Az Energiagazdálkodás legutóbbi számának tartalma:

Lakatos Mária: Elvonások és támogatások az energiaiparban

Árpád István: A hőtárolás és a hőszigetelés vizsgálata a hazai napenergia-hasznosításban

Dr. Stróbl Alajos: Gondolatok a Nemzeti Energiastratégiáról

Gönczi Imre: Kapcsolt energiatermelés jövője, a háztartási méretű kiserőmű

Fodor Zoltán, Komlós Ferenc: Termálvizes fürdő bővítése hőszivattyúk alkalmazásával

Dr. Nagy Zoltán: A DML technológia a jövő ‒ vagy már a jelen is?!

Hajdú Elemér: Gőzkazánok üzemkészségének fokozása

Végh László: Hajdú Elemér szabadalma

Dr. Balikó Sándor: Tartamdiagramok szerkesztése és felhasználása

Dr. Zsebik Albin: A fűtési hőszükséglet és a várható hőfelhasználás

Dr. Dezső György: Kihívások és elégtelen válaszok II.

Dr. Molnár László: A nukleáris energia helyzete Fukushima után

Csűrök Tibor: A napenergia hasznosítás előretörőben

Horváth Miklós: Magyarország új energiastratégiája és a távhőszolgáltatás jövője

www.ete-net.hu
www.energiamedia.hu

Ez a dokumentum eddig 56 látogatónak tetszett  
[ Nyomtatható változat ]

A fórumban megjelent hozzászólások nem tükrözik az e-villamos.hu portál szerkesztőségének véleményét.
Még nem érkezett hozzászólás
Hozzászólok a cikkhez:

Név:
- regisztrálok
Jelszó:


maradjak bejelentkezve
emlékezzen rám (cookie-használat!)

Szöveg (html kódok nem engedélyezettek):

(Még karaktert írhat)

Egyetlen fix dolog van, a változás - interjú Kun Gáborral, az Elektrotechnikai Tagozat elnökével
2017-03-20 20:51:06,

Radványi László: Tisztelt Kollégák! Én a fentebb említett kormányrendeletnek estem áldozatául, s lassan 1 éve keresem [...]
A Parlament előtt az egyszerű bejelentés kiterjesztése
2017-03-07 14:01:56,

kismiska: abba kéne hagyatni ezt az ész és értelem nélküli rendelet-módosítgatásokat! Már követhetetlen, mikor-miért-miként [...]
Egyetlen fix dolog van, a változás - interjú Kun Gáborral, az Elektrotechnikai Tagozat elnökével
2017-01-16 15:19:00,

Papp Antal József: ERŐSÁRAMÚ SZAKMAI ISMERETEKKEL ÉS TERVEZŐI GYAKORLATTAL NEM RENDELKEZŐ GYENGEÁRAMÚ VILLAMOSMÉRNÖKÖK (A [...]
Lassan teltházas a Construma kiállításcsokor
(2017. február 22.)
A jelentkezési határidő január közepén járt le, és a kiállítás csokor szinte minden eleme teltházas. Ez azt jelenti, hogy nagyon színvonalas kiállításra számíthatnak a látogatók április 5-9. között a HUNGEXPO Budapesti Vásárközpontban.
Tovább
Energiatakarékos megoldások Budapest legzöldebb irodaházában
(2016. december 09.)
Mitől lehet intelligens egy iroda? Miként hasznosítható a munkahelyen a napenergia vagy az esővíz? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Budapest új irodaépülete, a Nordic Light, amely jelenleg az egyik legmodernebb és leghatékonyabb irodaháznak számít az országban.
Tovább
LpS 2016 – A világítástechnikai innovációk, trendek és technológiák nemzetközi szimpóziuma
(2016. szeptember 08.)
Magyar vonatkozása és előadója is lesz a Symposiumnak. Szabó Ferenc, a Pannon Egyetem tanára szeptember 21-én délután tart előadást a „Spektrálisan-hangolható LED és OLED világítás” workshop keretében „Kihívások és megoldások a LED-es múzeumvilágítás területén” címmel.
Tovább
63. Vándorgyűlés - Innováció és trendek az elektrotechnikában
(2016. szeptember 07.)
2016. szeptember 14-16. között 63. alkalommal kerül megrendezésre a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Vándorgyűlés Konferencia és Kiállítás nevű rendezvénye.
Tovább
InfoShow - országos szakmai kiállítás- és konferenciasorozat 2016-17-ben is!
(2016. szeptember 07.)
Trendek és új lehetőségek az elektrotechnikában és a kapcsolódó előírásokban" címmel, aktuális témákkal folytatódik az InfoShow, immáron 9 helyszínen.
Tovább
Az építőipar és otthonteremtés hazai csúcsrendezvénye: CONSTRUMA
(2016. március 09.)
Április 6-10. között ismét megnyitja kapuit az építőipar legnagyobb hazai eseménye, a CONSTRUMA. A kiállítási csokor kihagyhatatlan fóruma a szakmai érdeklődőknek, amely a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően 2016-ban már az otthonteremtés teljes spektrumát lefedi.
Tovább
Kiváló magyar beszállítók az E.ON-nál
(2016. február 29.)
A E.ON 2009 óta minden évben díjazza a legjobb minőségű szolgáltatást nyújtó beszállítóit.
Tovább
MEKH bírságok lejárt hitelességű fogyasztásmérők miatt
(2015. szeptember 10.)
Hhárom elosztótársaságot bírságolt meg a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) lejárt hitelességű mérőórák miatt.
Tovább
Hobbim az elektrotechnika - eredmények
(2015. szeptember 08.)
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület több éve hirdeti meg és bonyolítja le sikeresen „Hobbim az Elektrotechnika” pályázatot.
Tovább
Kiemelkedő villamosenergia-fogyasztás
(2015. szeptember 07.)
A MAVIR kiemelkedő villamosenergia-fogyasztást mért az idei, hosszan elhúzódó kánikulában: június-augusztusban 10 744,4 gigawattóra volt az ország fogyasztása.
Tovább
A világ első gázzal szigetelt kapcsolóberendezése
(2015. augusztus 27.)
Jelentős áttörést értek el a gázszigetelésű kapcsolóberendezések technológiai fejlesztése terén azáltal, hogy üzembe helyezték a világ első olyan nagy- és középfeszültségű gázszigetelésű (GIS) kapcsolóberendezés egységeit.
Tovább
Folytatódik a közbeszerzési szabályozás előkészítése
(2015. július 01.)
A Parlament előtti tárgyalás szakaszában van a közbeszerzési törvény, ezért időszerűvé vált a végrehajtára szolgáló jogszabályok előkészítése is.
Tovább
Elektrotechnikai tematikus séták
(2015. június 26.)
Több mint 60 érdeklődő vett részt a Múzeumok Éjszakája alkalmából szervezett tematikus sétákon.
Tovább
Világítástechnikai szakmérnök képzés indul ősztöl
(2015. május 26.)
Az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának Mikroelektronikai és Technológia Intézete 2015 szeptemberétől világítástechnikai szakmérnök képzést indít.
Tovább
Együttműködik a MEKH és az MMK
(2015. május 14.)
Együttműködési megállapodást írt alá dr. Dorkota Lajos, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal és Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke.
Tovább
Óriás transzformátort gyártott az ABB a MAVIR-nak
(2015. április 14.)
Az ABB 2014 szeptemberében egy 500 MVA-es, 3-fázisú auto-transzformátor leszállítására kapott megbízást a hazai villamos energia átviteli-rendszerirányító MAVIR Zrt-től. A transzformátort, ami a mai napon érkezett a MAVIR martonvásári alállomására az ABB a lengyelországi Lódzból speciális szállítójárművekkel szállította hazánkba.
Tovább
Föld órája: 172 ország fényei hunytak ki
(2015. április 01.)
Minden eddiginél több ország csatlakozott idén a Föld órájához: a Természetvédelmi Világalap (WWF) által meghirdetett kampány során a világ 1400 ikonikus pontján hunytak ki a fények.
Tovább
Kecskeméten tárgyaltak a Magyar Mérnöki Kamara vezetői
(2015. március 20.)
Kecskemétre látogatott március 17-én és 18-án a Magyar Mérnöki Kamara alelnöki tanácsa és elnöksége. A mintegy 18 ezer jogosított szakági tervezőt, szakértő mérnököt számláló, és csaknem 13 ezer műszaki ellenőrt és felelős műszaki vezetőt nyilvántartó köztestület vezetői az ország egyik leggyorsabban fejlődő településén – városi és megyei vezetőkkel tárgyalva – igen sűrű és sikeres programot bonyolítottak.
Tovább
Kivitelezői gyakorlattal rendelkező villamosmérnököt keresnek
(2015. február 27.)
Békés megyei vizműtelepek épitéséhez keresnek kivitelezői gyakorlattal rendelkező villamosmérnök szakembert, projektvezetői munkakörbe. Jelentkezés a 06/70 624-3707 számon.
Tovább
Állás az SZTNH-nál
(2014. november 18.)
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a Szabadalmi Főosztály Villamossági Osztályára 2 db szabadalmi elbírálói állást hirdet meg.
Tovább
Teljes hírarchívum
© Minden Jog Fenntartva.