e-villamos online szaklap

Fényben fürdő élményfürdők

| | |  0 | |

Mint tudjuk, a világítástechnikában élő arról ismerszik meg, hogy orra esik a küszöbben, mert már az ajtóban a lámpatesteket nézni. Persze, igyekszik szabadidejében néha megpihenni kicsit és nem a lámpákat kémlelni, de valljuk be, ez nem mindig sikerül. S bár azt gondolnánk, nincs az ellazulásra és a kikapcsolódásra megfelelőbb, mint egy élményfürdő, ahol az épített tér, a medencék, az élményelemek, a víz morajlása és megannyi más hatás árasztja el érzékeinket, a szemünk néha ott sem nyugszik: a fényeket keressük, figyeljük, értékeljük, magunkban ötletelünk vagy épp ítélkezünk.

Egy-egy medencében tespedve én is próbálok kicsit kívülállóként szemlélõdni, ehhez a legtöbb segítséget a többi ember nyújtja: figyelem a viselkedésüket és próbálom megítélni, vajon jó-e nekik ez a világítási környezet úgy, ahogy van. És örömmel nyugtázom, hogy általában jó, mert nem is vesznek róla tudomást, mert megszokták, hogy máshol sem tökéletes, mert nem figyelnek rá, hiszen rohannak az elkóborolt gyerek után a medenceparton, mások tolakszanak a csúszdalépcsõn, esetleg épp a mosdót keresik vagy csak egykedvûen olvasnak a nyugágyon.
Közben fentrõl, a magasból hatalmas fény árad, itt-ott kövér árnyékokat vet, máshol kápráztat, én meg elégedetlenkedem. Vajon tényleg jó ez nekik? Lehetne ezt jobban csinálni? Lehetne úgy, hogy lássák: a világítás értük van? Egyáltalán érdemes „láttatni” magát a világítást?

Látni és láttatni


Meggyõzõdésem, hogy minden élményfürdõ egy-egy építészeti kuriózum,  mindegyiknek egyénisége van, sajátos atmoszférája, mely ízlésbeli megítéléstõl függetlenül számos értéket hordoz. A jó funkcionális világítás alapkövetelmény, de mit emeljünk ki? Az építészeti, belsõépítészeti értékek, a medencék és élményelemek, a növénydekorációk mind szóba jöhetnek, az építésszel együttmûködve – egészen addig, míg a tulajdonos vagy az üzemeletetõ másként nem dönt. Koncepciók és ízlések vetélkedhetnek, egy tény: nem érdemes a kiemelõ világításon spórolni, hiszen mindaz, amit ki szeretnénk emelni, már ott van, kitalálták, megvalósították, tehát érdemes láttatni is.
De akarjuk-e láttatni magát a világítást, mint dekorációs elemet? Ördögtõl való-e egy félhomályos térrész, ahol meghatározó hangulati elem a víz alól kiszûrõdõ sejtelmes fény? Lehet-e éjszaki fürdõzéshez egy dinamikusan változó világítást létesíteni? Szabad-e élénk színû fényekkel „megfesteni” egyes felületeket? Egyáltalán lehet-e minden szempontból jó világítást létesíteni egy élményfürdõben.

Szabványok és egyéb skatulyák

A szabványokat és ajánlásokat illik betartani. A licht.wissen például kitûnõ ajánlásokat fogalmaz meg a fürdõk és a hobbi célú úszómedencék minden részterületére, de néha úgy tûnik, ezeket idehaza nem mindenki ismeri vagy alkalmazza. Ám a szabványoktól néha tartunk is. Egy fürdõtér, építészetileg és funkcióiban tud olyan bonyolult lenni, hogy megvalósíthatatlanná válik minden négyzetméterét optimálisan világítani, ugyanakkor megkérdõjelezõdik bennünk egy-egy szabványos érték mindenáron való betartatásának ésszerûsége, mint a 30-as táblával kiakarózott úton a hatósági jószándék. Egy besüllyesztett jacuzziban melyre banánlevelek vetnek diszkrét árnyékot vagy egy mesterséges barlangban vajon indokolt-e a 200 lx? És éjszaki fürdõzésnél? És ugyanez elég-e egy alapos takarításhoz? Ha egyes esetekben nyilvánvalóan kevesebb is elég, fél a tervezõ vagy az üzemeltetõ, ki felel egy esetleges baleset esetén az alulvilágítottság miatt. Ha sok a fény, fél a tulaj (vagy az üzemeltetõ) a villanyszámlától vagy attól, hogy a sablonossá váló hangulat miatt az odalátogató vendégek elmaradhatnak. Egyféle világítási szint tehát nem elegendõ.

Igények


Murphy szerint két csoportra lehet osztani az embereket: akik mindig csoportosítanak mindent, és akik nem. Egy átlagos élményfürdõben is kétféleképp csoportosíthatjuk az igényeket: funkció és tevékenység szerint. Funkcionálisan létezik nappali normál üzem, amikor évszaktól és napszaktól függõen kiegészíteni szükséges a természetes világítást bizonyos helyeken és mértékben, illetve esti üzem, amikor teljes egészében mesterséges világítással üzemel a fürdõ. Sok helyen van éjszaki fürdõzés, mely hangulatában „bulihelyszínt” igényel, esetleg rendezvény céljára bérbe adható a fürdõ egy része vagy egésze, ekkor egyedi igényeket támasztanak. A zárás után takarítás következik, tökéletes tisztaságot elérni egyben nehéz látási feladatot is jelent, – és most a biztonsági- vagy õrvilágítást már ne is érintsük.
Tevékenység szerint a fürdõzõk veszélyes tevékenységet végezhetnek, pl. a medence szélén vizes közlekedõn haladnak vagy csúszdalépcsõt másznak. Tán kevésbé veszélyes, ha úsznak vagy fürdenek, még kevésbé, ha víz alatti padon ülnek és relaxálnak. A medencétõl távolabb mindig vannak biztonságos közlekedõ részek, melyek felülete többnyire száraz vagy csak nedves, illetve pihenõ zónák, ahol a vendégek fekszenek a nyugágyakban, esetleg alszanak vagy olvasnak. Elõfordul a medencetérben bárpult, étkezõterasz vagy gyereksarok is. A mesterséges világításnak mindezen igényeket ki kell elégíteni, mindezt egy térben, egyszerre többet egyidõben.
És itt meg kell említeni a medencetéren kívüli, méltánytalanul elhanyagolt, de nem kevésbé fontos helyiségeket, pl. különbözõ kezelõket, konditermet, mellékhelyiségeket, öltözõt, melyek a tervezõ látóterének perifériáján szoktak elhelyezkedni.

Igénytelenségek



Néha fölszisszenek egy-egy kiviteli tervet, (le se merem írni, hogy megvalósult fürdõt) látva, jellemzõen a következõk láttán, címszavakban: általános világítás, mely a medencék, a közlekedõk és a pihenõk térrészeit egy áramkörrõl, egyszerre, azonos intenzitással világítja. Mélysugárzók a pihenõk vagy a relaxációs nyugágyak felett, a kezelõk ágyai felett, a pelenkázó felett, melyek az éppen fekvõ ember arcára irányulnak. Nagy teljesítményû fényvetõk medence körül, melyek bármely irányba tekintve kápráztatnak. Fényvetõk a gyerekmedence körül, közel horizontális irányban a gyerekekre irányítva. Csúszdalépcsõk, melyek félhomályba burkolóznak. Mászófal, egy darab ipari mélysugárzóval (a mászó háta mögött). Mosdókban és hajszárítók tükrei fölött egy-egy „spotlámpa”, vagy inkább semmi. Recepció és pénztár, mely beléptetõ kapukkal és információs tábláival együtt diszkrét félhomályba burkolózik. WC- és öltözõ fülkék közt a paraván fölé helyezett szolíd mélysugárzó, mely csak árnyékok képzésére megfelelõ. Öltözõszekrények, amelyekbe soha nem lehet belátni.

Medencetér


A medencetér az élményfürdõk központi tere, a legfontosabb. A fentiekbõl látszik, hogy egy medencetér világítását legalább 4-5 különbözõ világítási eszközzel, ennél is több áramkörrõl, különbözõ világítási képeket létrehozva lehet csak megoldani. Az EN 12193 szerint egy hobbi célú medencében és partján 200 lx és 0.5 középegyenletesség megfelelõ. Ez a hangulat megteremtéséhez bizonyos eldugottabb részeken illetve vízalatti világítótestek hatásának kidomborításához, egy kicsit színpadiasabb látványhoz sok, különösen akkor, ha az ehhez képest létesítendõ kiemelõ világítást energiahatékonysági szempontból is vizsgáljuk. Takarításhoz kevés, hajszálakat és maszatokat keresni 500 lx se sok. Éjszakai rendezvények alkalmával a dekorációs célú és kiemelõ világításnak dominánssá kell válnia, ezért az általános világítást dimmelhetõvé kell tenni, hogy az elõbbieket inkább kiegészítse, és ne uralkodjon felettük. Kisebb medencékben, különösen kültéren elegendõ a medencékbe helyezett világítótestek által könnyen elérhetõ 100 lx, amelyet már kívülrõl nem is szükséges kiegészíteni, csupán a medence partját kell 5-10 lx erejéig megvilágítani. A vízalatti lámpatestek célszerûen a medence burkolatát világítják és nem a víztömeget vagy a vízfelszín feletti teret, mert hatásuk és hatékonyságuk ekkor a legjobb. Nagyon fontos a káprázás elkerülése, különösen a vízfelület által okozott közvetett káprázásra kell ügyelni. Az aszimmetrikus lámpatestek, az indirekt világítás, a több kisebb egységteljesítményû lámpatest körültekintõ elhelyezése csökkenti a káprázás veszélyét. Ha domináns az indirekt világítás, az nem csak a káprázást küszöböli ki, hanem nyugtatólag hat, családiassá, bensõségessé teszi a teret, segíti a relaxációt.
A medence partja fontos közlekedõ terület, ahol a folyókarács és a csúszásveszély, illetve a medencébe vezetõ lépcsõk, lejárók környéke kiemelt figyelmet érdemel.

A távolabbi közlekedõket külön zónaként lehet kezelni, ahol a szokásos 100 lx is elég. A pihenõ területek, nyugágyak felett óvakodni kell a direkt világítástól, mert a fekvõ embereket kápráztatja, viszont sokan olvasnak, ezért nem a megvilágítás csökkentésével, hanem elégséges (200 lx) szórt fénnyel kell a látást biztosítani. Az indirekt szórt fény tetszõleges testtartásban teszi lehetõvé az olvasást kápráztatás nélkül, nyugtatólag hat és a szundikálókat sem zavarja.
A gyerekmedencék körül szintén a környezeténél több és minél egyenletesebb világítást kell létesíteni, mert ez a rohangáló apróságok biztonságát szolgálja és az õket aggódva szemlélõ szüleikben is növeli a biztonságérzetet.
Külön kiemelendõ a csúszdalépcsõ és a csúszda vége, melyek közül a lépcsõ szokott lenni a nehezen világítható, különösen, ha olyan csigalépcsõrõl van szó, melyre önmaga vagy a felsõ beszálló szintje eleve árnyékot vet. Ekkor olyan helyi világításról kell gondoskodni, hogy a lépcsõn közlekedés biztonságos legyen, ugyanakkor a helyi világítás a lépcsõn haladva sehonnan se kápráztasson. Nézési irány tekintetében némi könnyebbséget jelent, hogy ezeken a lépcsõkön egyirányú a forgalom.
Ha funkció szerint egyéb térrészek integrálódnak a medencetérbe (pl. étkezõ), akkor értelemszerûen az oda való világítást külön kell méretezni, figyelembe véve az általános világítás hatását is.
Bármely térrészrõl legyen is szó: az oda irányuló lámpatestek kapcsolásánál figyelembe kell venni, hogy nappal és sötétedés után is szükség van-e rá, milyen mértékben, egy éjszaki fürdõzés látványképébe illeszkedik-e, esetleg olyankor dimmelve üzemeljen-e, sõt, még az azonos típusú és elvileg egy áramkörre kapcsolt lámpatestek esetén is mérlegelendõ, nem kell-e az adott térrészt további külön részterületekre osztani és ezt a kapcsolás során figyelembe venni. Például egy pihenõ zóna hosszan elhúzódik a fal mellett, de csak egyik fele esik ablak mellé, értelemszerûen a másik felén nappal is kell világítás az olvasni vágyóknak.

Kapcsolás

Ma egy épületfelügyeleti rendszerrel nem kihívás 10–20–30 áramkört napszakoknak, idõpontoknak megfelelõen, akár rendkívül összetett módon vezérelni, mégis hagyományosan néhány kapcsolóval célszerû megoldani ezt a feladatot. Ezt az indokolja, hogy a világítási képeket az úszómesterek kapcsolják, akik nem világítási és nem IT szakemberek, és szeretnék egyszerûen kézben tartani a világítás vezérlését, meghagyva annak a lehetõségét, hogy bármikor egy mozdulattal változtathassanak rajta. Ezért a legcélszerûbb a medenceteret a sajátos funkciói szerinti 3–4–5 db kapcsolóval vezérelni: normál, éjszakai (buliüzem), takarító, esetleg rendezvény- vagy õrvilágítás. Egyedül a normál üzem nappali–esti átkapcsolása fogadható el automatikus módban, sötétedés függvényében. Az pedig, hogy mi van a kapcsolók mögött, már úgysem érdekli az úszómestert…

Nem mellékes

A mosdók, zuhanyzók, öltözõk világítása néha már a tervezés alkalmával, esetleg késõbb a kivitelezés során „leegyszerûsödik”. Az EN 12464 szerint 200 lx itt is elegendõ, de tapasztalat szerint javasolt akár 500 lx megvilágítás is. A több fény nem csak a takarításhoz szükséges (ahogy a medencéknél is), de vendégekben a tisztaság érzetét is meghatározza. A takarítás egyébként a mellékhelyiségekben óránként és nem naponta történik, mint a medencetérben. A helyi világítással a mosdók, piszoárok kissé kiemelhetõk, illetve az általános világítástól eltérõ irányból is megvilágíthatók. Fontos, hogy a kézmosók feletti tükrök két oldalán legyen az arcot világító (és nem kápráztató) lámpatest, ellentétben a szokásos, tükör fölötti elhelyezés gyakorlatával, mert így az arc mindkét fele jól láthatóvá válik. A mindig oly problémás folytonos tükörsávnál, ahol ez nem megoldható, a helyi világítás is legyen folytonos, így szintén mindkét arcfél elegendõ fényt kap. Szintén fontos, hogy érzékelhetõ arányban legyen indirekt fény, azaz szórt fény is a helyiségben, ami nem csak a tükör környezetében fontos, de az egyenletességet is növeli, az egyenletesség pedig itt is megnyugtató hatású. Itt kell megemlíteni a színvisszaadás jelentõségét, a fényforrásoknak még itt is legalább Ra>80 színvisszaadásúaknak kell lenniük.

Minden fülkéhez önálló lámpatestet kell rendelni, nem elegendõ a fülkék közti, paraván feletti vagy közös térbõl a paraván felett beszûrõdõ fény. Bár biztos akadnak, akik otthon megszokták a félhomályt, mindenki elvárja, hogy egy idegen hely legalább olyan tiszta és rendezett legyen, mint az otthoni, ehhez a látási feladat oldaláról és pszichésen is szükséges a magas megvilágítási szint, különösen, hogy a kilincs és a papír se pont ott van, ahol otthon.
Energiatakarékossági okokból megfontolandó a mozgásérzékelõ alkalmazása, úgy a fülkékben, mint közös terekben a lámpatestek egy részére, a mozgásérzékelõk (inkább: jelenlétérzékelõk) alkalmazása az akadálymentes mellékhelyiségekben már megszokott. Külön megjegyzendõ, hogy az akadálymentes WC-t igénybe vevõknek a használata a legnagyobb körültekintéssel történõ tervezés mellett sem olyan könnyû, mint besétálni a piszoár elé, ezért átgondolt, minden egyes területet több irányból is megvilágító lámpatestelhelyezés indokolt e helyeken, korántsem elegendõ egy darab lámpatest mennyezetközépre.
A zuhanykabinokban, túl a védettség követelményein, ugyanolyan feltételeknek kell megfelelni a világításnak, mint a WC fülkékben.
Az öltözõk fülkékre és szekrények sorai alkotta folyosókra oszthatók. Az öltözõfülkékre szintén igaz minden, ami a WC fülkékre vagy zuhanykabinokra, azonos okokból, de itt még összetettebb a látási feladat, (néha pántok, hajtûk és egyéb kincsek lapulnak egy sötét hátizsák gyomrában), ezért minden fülke fölé legalább egy, de szerencsésebb esetben két különbözõ irányból világító lámpatest elhelyezése indokolt. Bár itt csak 100 lx a szabványkövetelmény, a 300-500 lx itt is elvárás. Az öltözõszekrények elé praktikusan fénycsöveket érdemes telepíteni, a közlekedés irányával párhuzamosan, olyan szélesen sugárzó vagy aszimmetrikus optikával, melyek a szekrényekbe is be tudnak világítani. A mélysugárzók elhelyezése szekrények elé nem javasolható.

Ahova belépünk


A recepció a látás és a látvány szempontjából is fontos tér. Ide érkezik meg a vendég, itt kap elsõ benyomást az egész helyrõl, a stílus, a színvonal meghatározza elvárásait, ugyanakkor mindez hatással lehet arra is, mekkorára nyitja ki a pénztárcáját a különbözõ többletszolgáltatások megvásárlását illetõen. Másrészt, a látási feladat szempontjából nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a látogató –legalábbis elsõ alkalommal- egy teljesen ismeretlen térbe érkezik, ahol számtalan információs tábla, árlista, tájékoztató közt kell gyorsan kiigazodnia, jegyet vásárolni, „órát” felvenni, beléptetõ rendszeren áthaladni. Mindez csak az információs felületek, pénztárak jó helyi világításával, a közlekedõ részek fénnyel történõ szándékos kijelölésével, mintegy vezetve a vendéget, érhetõ el. Természetes kellenek székek, kanapék, dohányzóasztalok, lehetnek félhomályba burkolózott sarkok, de nem szabad engedni annak a nyomásnak, hogy az egész fogadótér egy meghitt kávéházi hangulatot idézzen meg.

Kezelõk

A kezelõ helyiségekben a tevékenységet és ennek megfelelõen a világítási igényt is alapvetõen a kezelés jellege határozza meg. Szinte általános, hogy a páciens valamilyen fekvõ vagy félig ülõ-fekvõ helyzetben van, így a szemébe nem világíthat semmi, ugyanakkor a kezelés általában, de az elõkészítés és a takarítás mindenképp magas (500 lx) megvilágítási szintet igényel. A kezelések a legkülönfélébbek lehetnek, mindig egyedi mérlegelést igényel a megfelelõ világítási megoldás kiválasztása. Ha a gyógyászati kezelés része a bõr vizsgálata vagy kozmetikai jellegû kezelésrõl van szó, a színvisszaadásra fokozottan kell ügyelni, legalább Ra>90 fényforrás alkalmazandó.

Színes fények


A színes fények alkalmazása fõként a medencetérben (esetleg egyes kezelõkben) jöhet szóba, fõleg este, egyrészt dekorációként, de különösen az éjszaki programok „színesítéséhez”. Az éjszakai fürdõzés hangulatának megteremtésekor olyan világítási környezetet kell alkotni, melyben a fürdõzés és a közlekedés biztonságos, ugyanakkor a dekorációs célú színes fények meghatározóak. A hatás tovább növelhetõ a fény színének és intenzitásának dinamikus változtatásával, különösen látványos a hatás, ha ez lámpatest-csoportonként vagy lámpatestenként történik. Az általános világítás tehát egy dimmelt alacsony megvilágítási szintet jelent, erre szuperponálódnak a színes fények. Mivel szabvány nincs egy éjszakai fürdõre, ezért az általános világítás vonatkozásában konkrét értékeket sem betartani sem megkövetelni nem lehet.

Ha kellõen sötétet is szeretnénk és látni is, a józan ész azt diktálja, hogy a fotopos tartomány alsó határáig még biztonsággal elmehetünk, ez a vízszintes felületeken néhány (5-10) cd/m2 fénysûrûséget jelent, átlagos reflexiójú felületeket feltételezve ekkor a környezet (pl. falak) is még elégséges (3 5 cd/m2) fénysûrûségû. Ekkor a fényviszonyok még megengedik a színes látást (feltételezve, hogy épp nem üzemelnek a színes fényt kibocsátó lámpatestek), a szem adaptációs képessége még gyors. Ez a változó intenzitású színes fények bekapcsolása miatt fontos, melyek a tapasztalat szerint, ha az alapvilágítás kétszeresét nem meghaladó fénysûrûséget okoznak, akkor még elegendõen intenzívek ahhoz, hogy színes fény-érzet domináljon, ugyanakkor hirtelen kioltásukkor sem csökken annyira a felületek fénysûrûsége, hogy ahhoz a szem ne tudjon azonnal alkalmazkodni, így a dinamikus világítás képváltásai tetszõlegesen gyorsak is lehetnek.

Ilyen esetben a megvilágítási értékek a gyakorlati tapasztalat szerint a néhányszor tíz luxos nagyságrendbe esnek, amely dimmelt kompakt fénycsövekkel és a feladatra legalkalmasabb és divatos RGB LED-es lámpatestekkel is megvalósíthatók, bár szép számmal akad példa fényvezetõ szálas megoldásra is.

A színes fények, a belsõ hangulat sok esetben a homlokzatvilágítást is helyettesítheti vagy éppen kiegészítheti, hiszen az élményfürdõk jellemzõen nagy üvegfelülettel kapcsolódnak a külvilághoz. A lámpatestek elhelyezésénél, a világítás tervezésénél ezért arra is gondolni kell, mit lát ebbõl a külsõ szemlélõ, ezért érdemes az ablakfelületek irányából is világítani, mintegy kirakatként bemutatva a belsõ teret.

Remények

A fenti szösszenet tudományos igényességûnek jóindulattal sem nevezhetõ, minden szakember számára triviális elvárásokat, alapvetõ követelményeket, általánosságokat fogalmaz meg. Számos fürdõberuházáson túlesve mégis fontosnak tartottam összefoglalni a tapasztalatokat és trendeket, abban a reményben, hogy a jövõben egy-egy új építésû fürdõhelyen tespedvén egyre szebb, kreatívabb és nem utolsó sorban jól átgondolt világítási megoldással találkozhatunk, mely minden igényt és funkciót világítástechnikai szempontból is maradéktalanul kielégít, emelvén ezzel e nagyszerû épületek fényét.

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul