e-villamos online szaklap

Feltámad-e még a Nagymarosi Vízlépcső?

| | |  0 | |

Az utolsó stációhoz ért az EU Duna Stratégia tárgyalása. A soros magyar elnökség vezetésével olyan változat kerülhet véglegesítésre, amely mind az EU, mind Magyarország számára súlyos hátrányokat okoz.

Az ugrópont a Duna hajózhatóságának mûszaki megoldása. A világ gyakorlatának megfelelõ változat a vízlépcsõk építése lenne, ahogy az például a Duna osztrák és német szakaszán, vagy a Rajna és Rhone folyókon történt. E helyett a Duna magyar szakaszán, hatósági utasításra, a VITUKI optimális megoldásvizsgálatából eleve kizárták a vízlépcsõs változatot, és különbözõ átmeneti vízépítési technológiákat (sarkantyúk, mederkotrás, kanyargóssá tétel stb.) terveznek a hajózás javítására. Ezen vízi mûtárgyak minden árvízkor sérülnek, újraépítésük igen munka- és költségigényes, a karbantartási költségek kb. 15 év alatt meghaladják a duzzasztógát beruházási költségét, semmi hasznot nem hoznak, csak torzítják a környezetet.

A vízlépcsõk környezetkárosító hatása merõ ostobaság, és minden tárgyi alapot nélkülöz. Errõl bárki meggyõzõdhet, aki végighajózik a bõsi vízlépcsõtõl felfelé a Dunán, a dunacsúnyi duzzasztáson át Kelheimig, és látja a kulturált partokat. Kelheim a Duna forrásától lefelé a 23. német vízlépcsõ, ahol a Duna csatlakozik a Majna-Rajna csatornához, és innen hajózhatunk felfelé egészen az Északi-tengerig, lefelé pedig a Fekete-tengeri Szulináig. Ezen a szakaszon további 24 vízlépcsõ van kijelölve az országok javaslatai lapján, amelyek a Duna Bizottsággal kötött nemzetközi Egyezmény szabályzatai szerint létesültek, vagy tervezés alatt vannak.

A Duna vízlépcsõs szakaszain az álladó vízszint a partok kulturált kiépítését teszi lehetõvé. Szó sincs betonteknõkrõl, amit az LMP képviselõje emleget. Az árvízi gátak mellett végig megmarad a mai természetes környezet, ahol a vízi madarak és a halak békében élnek és szaporodnak, a Duna aszálykor rendszeresen kiszáradó mellékágai pedig vízzel teli turistaparadicsommá válnak.

A Nagymarosi Vízlépcsõ, ami a rendszer szerves részét képezi, az 1990-es politikai rendszerváltás áldozatává vált, amikor beruházását 1989-ben leállították. Az ellenzék a Bõs-Nagymarosi Vízlépcsõk (BNV) létesítését szovjet sugallatra elkövetett súlyos gazdasági bûnnek vélte. A nagymarosi munkák leállításával az egész beruházást akarta megsemmisíteni, ami akkor már 90%-os készültségû volt. Érthetõ volt a csehszlovák fél ellenállása, és a világhírû magyar vízgazdálkodási szakértõk és beruházók megdöbbenése is. Érthetetlenül szemlélte az eseményeket a kivitelezõ osztrák cég, a Donau Kraftwerk AG és fõnöke, a beruházást finanszírozó Osztrák Villamos Mûvek, az ÕVG VB is.

A Dunában létrehozott hatalmas munkagödörben, ahol 70 óriásdaru dolgozott, a nagymarosi turbinák alapozását betonozták, 21 méterre a körülötte sebesen áramló vízszint alatt, amikor a munka beszüntetését elrendelõ miniszterelnöki parancs 1989 közepén megérkezett.

A józan észre kívántam hatni „Van kiút a nagymarosi gödörbõl” címû tanulmányommal (olvasható a Reális Zöldek Klub www.realzoldek.hu honlapján is található írásaim között), amit minden országgyûlési képviselõ is megkapott a kormány tagjai mellett.  A javasolt kiút szerint nem kell az építkezést abbahagyni azért, hogy a Bõsi Vízerõmû károsnak vélt, rendszeres csúcsra járatása megszûnjön, hanem a felek önként mondjanak le errõl az üzemmódról. A Bõsi Vízerõmû is normál, folyami erõmûként mûködjön, tehát csak annyit termeljen, amit a mindenkori vízhozam megenged. A megújuló vízenergia-termelés elérhetõ maximuma legyen tehát az üzemi stratégia fõ célja!

A magyar kormány a javaslatot nem fogadta el, és felmondatta az 1977. évi BNV szerzõdést. A vita eldöntését a hágai Nemzetközi Bíróság elõtti pertõl várta. A csehszlovák fél a 90%-os készültségû Bõsi Vízerõmû mûködését a szlovák területen lévõ dunacsúnyi duzzasztó megépítésével oldotta meg. Innen a dunakiliti duzzasztóig mindössze 11 km-rel kellett a mûcsatornát meghosszabbítani a víz eltereléséhez a fõmederbõl vízerõmûig. Ezzel a laikus ellenzék által papírtigrisnek nevezett mérnöki megoldás megvalósult, és hiába temették be a nagymarosi munkagödröt.

A folytatás már ismert. A hágai Nemzetközi Bíróság a szlovák félnek adott igazat, érvényesnek ítélte az eredeti szerzõdést. Csupán az elterelés módját kifogásolta jogilag amiatt, hogy az nem a magyar fél jóváhagyásával történt. Nyilvánvaló, hogy ez nem is volt elvárható tõle. Mûszakilag viszont az elterelés a BNV mûködésének alapfeltétele, és az eredeti szerzõdés is tartalmazta. Víz nélkül a vízerõmû nem mûködhet!

Itt térek vissza a húsvéti gondolatra. A Nagymarosi Vízerõmû romjai a betemetett gödörsírban nyugszanak. A Vízlépcsõ többi része, így például a Dunakiliti Duzzasztómû üzemkészen rozsdásodik, a Duna oldalgátjainak jelentõs része, a közel árvízszintre emelendõ, állandó duzzasztás miatt megerõsítésre került, de befagyott beruházás lett.  

Ezek után jogos kérdés, hogy miért nem hajlandók sem az MSZP-, sem a FIDESZ-kormányok végrehajtani a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletét, ami a Nagymarosi Vízerõmû újraépítését is jelenti.

Feltámadhat- e még a sírból a Nagymarosi Vízlépcsõ?

A feltámasztásra kiváló alkalom lenne az EU soros magyar elnökség jelenlegi idõszaka, amely a Duna-stratégia véglegesítésérõl dönthet. Tanulmányt készítettem, ami szintén olvasható a reális zöldek honlapján, amely bemutatja, hogy milyen hátrányok keletkeznek akkor, ha az EU a jelenlegi, magyar vízlépcsõk nélküli változatot fogadná el. A károk súlyosak, a nemzetgazdaság szinte valamennyi ágazatát érintik, így a Kormánynak érdemes lenne jelenlegi merev álláspontján változtatni.

Az eredeti cikk a Magyar Energetika 2011/3. számában jelent meg. A lap május és június folyamán 4200 Ft-os akciós áron fizethetõ elõ 1 évre.

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul